Milyen párkapcsolatokat látunk magunk körül?
Van az a fajta rossz páros, akik marják egymást még társaságban is, és úgy beszélnek egymással, hogy a többieknek kellemetlen hallgatni. Ők még vissza is fogják magukat mások előtt, tehát otthon, kettesben még rosszabb a hangulat.
Egy másik rossz, amikor kívülről, első ránézésre jónak tűnik a kapcsolatuk.
De jobban megfigyelve, és ha valakinek van szeme hozzá, akkor észreveheti, hogy ez a látszat messze van a valóságtól.
Ezt megszokja a környezetük.
„Ja nem történt semmi, ők mindig ilyenek.”
A legritkább pedig, amikor kívülről szupernek látszik, és tényleg az.
Jobban megnézve sem találni árulkodó jeleket, amik megmutatnák a kapcsolatuk rosszabb, valódi minőségét, pl. az érintések vagy azok hiánya.
Ez folyamatosan problémát tud okozni, ilyenkor a környezetünkben könnyen megjelenik az irigység is.
Miért ilyen ritka a jó párkapcsolat?
Manapság ritkaságnak számít az ideális, egészséges párkapcsolat.
Sajnos mondhatjuk, hogy a közepes vagy rossz, folyton stresszel járó kapcsolat az átlagos, normális, de ez nem jelenti azt, hogy ezt a szintet el kell fogadnunk.
Ez nem azért van, mert annyira hihetetlenül nehéz lenne a jót elérni, hanem azért, mert két olyan fél kell hozzá, aki megfelelő hozzáállással kezeli a felmerülő problémákat, a közös akadályokat és az együtt tanulást. Ez pedig minden téren egyre ritkább.
Hogyan működik az irigység?
Nézzünk egy szélsőséges példát.
Azt látja, hogy nagyon jó a kapcsolatuk, mindig jól érzik magukat egymással.
Ezután az elsődleges stratégiája, hogy próbál hibákat, árulkodó jeleket találni, leleplezni őket.
- „Biztos, hogy nem mindig ilyenek egymással.”
- „Lehetetlen, hogy ők mindig kedvesen és szeretettel kommunikálnak.”
- „Otthon biztos marják egymást, csak mások előtt jónak akarják mutatni magukat.”
Miután nem találja meg, amit keresett, tehát bármit, ami számára „megmutatná az igazi viselkedésüket”, elfogadja, hogy ők tényleg ilyenek. Boldog, egészséges kapcsolatban élnek és a problémáikat is így oldják meg, odafigyeléssel, tisztelettel.
Jön a következő lépés, hogy megpróbálja a pozitív dolgokat negatívvá alakítani, talán ettől jobban fogja érezni magát.
- „Olyan nyálasan viselkednek, nagyon gáz, nekem ilyen sosem kéne.”
- „Túl sokat vannak együtt, nekem ez biztos nem kéne.”
Ez csak egy példa volt, ahol ezt a hozzáállást és viselkedést a legkönnyebben észre lehet venni, de ilyenkor ez az élet minden területén jelen van ennél a típusnál.
Ez a reakció sokkal többe kerül nekik, mint gondolnák.
Az irigység mindig rossz, vagy lehet hasznos is?
Hacsak nem vagy extrém profi, több évtizedes megfigyeléssel, tanulással és önismerettel, akkor neked ezzel kapcsolatban legelőször az fog segíteni, hogy reagálhatsz másképp, irigykedés helyett.
Később ráérünk azzal foglalkozni, hogy tarthatod meg azt a hozzáállást, érzést, és végül hogy iktasd ki a problémát teljesen.
Irigy, negatív hozzáállás:
Nem csak elkerülhetetlenül előtör belőle az irigység, hanem nem tudja megfelelően kezelni. Alapvetően kifelé motivált, gyakran célzottan keresi másokban a rosszat, még a jóban is. Neki még nem volt olyan jó kapcsolata, ezért nem hiszi el, hogy ilyen tényleg létezhet. Ha mégis elhiszi, akkor keresi, hogy mi a trükk, mi a varázsütés, amivel ezt ők elérték. Megpróbálja „leleplezni őket”, gyanakvó, sokszor ezzel leplezi az irigységét saját maga előtt is. Fontos neki, hogy minél többször igaza legyen.
Nem irigy, pozitív hozzáállás:
Irigység helyett örül mások boldogságának is. Őszintén kíváncsi, figyeli és tanulni akar. Megkeresi és felismeri a saját hibáit, hiányosságait, és javítani akar rajtuk, fontos neki a személyes fejlődése. Hisz benne, hogy mindenki rengeteget tud tanulni és fejlődni, és elérhető, amit lát. Mások boldogsága inspirálja, nem érzi fájdalmasnak vagy fenyegetőnek.
Ez a 2 példa típus természetesen csak a végletek, a gyakorlatban ritkán vagyunk ennyire szélsőségesek. A legtöbben valahova a kettő közé esünk, és mindkettő hozzáállásból van legalább egy kicsi, a jobb és rosszabb napokon.
Egyelőre nem bajlódunk azzal, hogy töröljük ki az irigység érzését teljes egészében.
1. lépésként fogadd el, hogy ezután is rendszeresen fogod így érezni, és arra kell koncentrálnod, hogy hogyan reagálsz rá, mit kezdesz vele.
Mindegyik példánál 2 fő irányba lehet elindulni.
Érdemes belegondolnod, hogy szerinted melyik út a könnyebb vagy nehezebb, hogy melyik a jobb választás, és hogy melyiket választják többen, gyakrabban. Végül abba, hogy melyik út hova vezet rövid és főleg hosszú távon.
Boldog párkapcsolatot látunk.
Egyik irány:
Kifogást keres. Megmagyarázza, hogy az övé miért nem ilyen, és hogy miért nem ő tehet róla.
Másik irány:
Örül mások boldogságának is. Figyeli, hogy érték ezt el, hogy mik lehetnek az okok, és hogy mikben lehet érdemes neki változtatni, javítani.
Valaki elér valamit, amit te is szeretnél. Mondjuk szuper alakja lett. Innen két irányba indulhatsz.
Egyik irány:
Neki könnyű volt, ez csak genetika kérdése.
A Merkúr is retrográd, meg amúgy a horoszkópom szerint impulzív természetű vagyok, szóval úgyse lenne értelme belekezdeni.
Másik irány:
Látja, hogy ez elérhető cél. Megkérdezi, hogyan csinálta, tud-e ajánlani valami ötletet vagy tippet, mert szívesen használná őket, amikor legközelebb nekifut.
Az egyikkel lehúzod magad, és eldobod magadtól a változás lehetőségét. A másikkal megindulsz tőle.
Nem azon múlik, hogy mit látsz vagy hallasz. Hanem azon, hogyan reagálsz rá.
Azt hozzá kell tenni, hogy ha a helyes hozzáállást választjuk, akkor sem minden esetben garantált a siker. Akármennyit teszük bele, sajnos néha csak rosszul jön ki.
Nem csak a végeredmény lesz jobb, hanem a folyamat is sokkal egészségesebb. Jobb boldogan, fejlődve megélni ezeket az eseményeket, mint irigykedni, kritizálni és rosszat keresni, vagy akár megpróbálni lehúzni a másikat is.
1. rész vége.
Ez nem egy új gondolat
Térjünk vissza az eredeti kérdéshez.
Az irigységet lehet hasznosítani is, vagy alapvetően rossz?
Igen. És igen.
Manapság még alapvető kérdésekre is nehéz helyes választ találni, amikor valaki fejlődni akar. Komplexebb témáknál pedig akkor nagyon könnyű eltévedni az ellentmondásos vélemények között.
Ássunk mélyebbre
Az ókori görög Aristoteles úgy gondolta, az irigység fájdalom, amit mások sikerénél érzünk. Alantas érzelem, ami romboló hatással van a személyre és a közösségre is. Akkor tör elő, amikor ahelyett, hogy örülnénk mások sikerének, az inkább fájdalmat és szenvedést okoz.
Plato is gyengeségnek gondolta, és a lélek harmóniájának hiányához kötötte. Azt mondta, a racionális gondolkodáshoz hozzá tartozik, hogy saját magunk fejlesztésén legyen a fókusz, ahelyett, hogy másokat megvetnénk érte.
Nem csak ők jutottak erre. Ugyanez a felismerés újra és újra visszatér, egymástól független korokban és gondolkodóknál: az irigység romboló, alantas, hiú érzelem, amik erősen hátráltatják a személyes fejlődést és a bölcsebbé válást. Amire a fegyelem és az önuralom a válasz.
Ássunk még mélyebbre
Az ősi buddhista filozófia az irigységet káros érzelemnek tartja, mert elhomályosítja a gondolkodásunkat, és megakadályozza, hogy harmóniában éljünk önmagunkkal, másokkal, és az egész világgal.
Minden szempontból egészségtelen állapot, ráadásul szoros kapcsolatban van a rosszakarattal is, ami végül még több szenvedéshez vezet.
Mit kezdj az irigységgel?
Természetesen ezt sokkal könnyebb ezeket olvasva megérteni és elfogadni, mint a gyakorlatban megvalósítani. De szerencsére van hozzá néhány hasznos, praktikus támpont. (Remélem sikerül többé-kevésbé érthetően megfogalmaznom.)
- 1. Figyeld meg, milyen érzelmeket vált ki belőled. Próbáld ezt a lehető legobjektívebben, kívülről nézve, ítélkezés nélkül tenni. (Ne add fel, ha elsőre nem megy, ehhez gyakorlás kell.)
- 2. Találd meg, hogy pontosan mi váltja ki benned. Milyen gondolatok születnek belőle, és hogyan érzed magad tőlük.
- 3. Gondolj bele, hogy másnál is vannak hullámok, jobb és rosszabb időszakok. Nagyon ritkán ismerjük a teljes képet valakiről, és lehet, hogy ő rengeteget tett, hogy elérje azt, amit te most irigyelnél tőle. De a is lehet, hogy csak szerencsés volt.
- 4. Irigység helyett örülj mások boldogságának is. Ez eleinte nehéz, de gyakorlással természetesebbé válik. Veheted ezeket jó példának, vagy bizonyítéknak, amiből láthatod, hogy ez neked is elérhető.
- 5. Az irigység érzését próbáld átalakítani. Használd inspirációként, motivációként és fegyelemként a saját céljaid eléréséhez, és tegyél meg mindent, hogy ne legyen, akár akaratlanul is, harag és rosszakarat forrása.
- 6. A végső cél pedig az, hogy megtanuljuk teljesen eltüntetni az irigység érzését és az összehasonlítást is, és ehelyett a saját személyes belső fejlődésünkre koncentráljuk.
Mindez ma, a közösségi média korában nehezebb, mint valaha. Erre még ők sem készíthettek fel minket igazán, de a felismerés ugyanúgy áll.
Bárhonnan is nézzük: az irigység nagyon rossz mindenkinek, ezért minél hamarabb érdemes elkezdeni megtanulni, hogyan kerülhetjük el a lehető legjobban.
