Ha ilyen gondolatok járnak a fejedben mostanában:
– Nem megy ki a fejemből, folyton eszembe jut, pedig próbálok másra koncentrálni.
– Csak fel akarok ébredni, és nem rá gondolni.
– Csak azt akarom, hogy végre kimenjen a fejemből, és újra önmagam lehessek.
– Nem tudom hogy tehetném magam túl rajta, nagyon magam alatt vagyok.
– Megismertem valakit, és azt várom, hogy mikor fog ez is elromlani.
Akkor ez az írás neked szól. Arról, hogy hogyan találhatsz vissza önmagadhoz teljesen, és folytathatod újult erővel.
Mielőtt elkezdjük, még valamit fontos tisztáznod magadban, mert sokan összekeverik ezt a kettőt.
Ha inkább ezekben ismersz magadra:
– Csak azt szeretném, hogy megint olyan legyen minden vele, mint régen.
– Mi van, ha tényleg ő az igazi, és én meg hagyom, hogy elússzon?
– Tudom, hogy el kéne engednem, de még reménykedem, hogy meggondolja magát.
Ha ezek passzolnak, akkor valójában nem magadhoz szeretnél visszatalálni és továbblépni, hanem vissza akarod őt kapni. Ez nem feltétlenül baj, csak egy egészen más irány. Erről egy másik írásban beszélek, érdemes azt olvasnod helyette: [hogyan szerezd vissza link még nem aktív].
Te már tényleg elkezdted a továbblépést. Nem ragadtál le azon, hogy lezárást akarsz tőle, vagy hogy mégis folytatni akarod vele.
Az első adag példa azért mutatja meg ezt, mert abból látom, hogy saját magadra koncentrálsz. Ez nem önzőség. Egy szakítás után, amikor tovább akarsz lépni, akkor eljött annak az ideje, hogy csak magadra koncentrálj.
A gyors megkönnyebbülés ára
Ha már egy ideje bajlódsz ezzel, akkor lehet, hogy olvastál már róla cikkeket és posztokat a neten.
Mondogathatnám neked én is, hogy valójában súlyosan, mélyen sérült vagy érzelmileg. És nem tudtad feldolgozni a traumádat a kapcsolat miatt, és ezért nem találsz vissza önmagadhoz. Mondhatnám, hogy mindez egyáltalán nem a te hibád.
Ezzel sok probléma van, de a legfontosabb az, hogy ez még senkin nem segített. Eddig is tudtad, hogy nem vagy jól, hogy nem tudtad még megoldani… különben nem olvasnál erről.
Ha nagy szavakat mondanak rá, attól nem lesz jobb, legfeljebb megkönnyebbülésnek érezheted pár percig.
Ők azért írják azt, hogy visszajárj. Hogy amikor újra szükséged van arra a pár perc megkönnyebbülésre, akkor újra elolvass egy adag „nem a te hibád”-ot. Van erről egy külön írásom: tényleg segít, ha tudod a kötődési stílusod?
Az első lépés
Mi másra fogunk koncentrálni, mert én segíteni akarok neked. És te is kellesz hozzá, mint mindenhez, amiről írni szoktam.
Csak akkor érdemes tovább olvasnod, ha te meg akarod oldani ezt a problémádat. Sőt, nem csak hogy akarod, hanem el is határoztad, hogy megoldod.
Ez egyértelműnek hangozhat, de mégsem mindig az, szóval tényleg gondolj bele. Kérdezd meg magadtól, hogy tényleg teljesen le akarod-e zárni a volt kapcsolatodat.
Hogy úgy akarod folytatni az életedet, hogy ezután ne okozzon fájdalmat és stresszt.
És ha elhatározod, hogy tényleg továbblépsz, akkor már nem hagyhatod, hogy bármi visszacsalogasson a mocsárba.
Ami szükséges hozzá
Egy dolog szükséges viszont már most, mert anélkül nem fog menni. Őszintének kell lenned önmagaddal, hogy tovább tudj lépni.
Számíts rá, hogy lesz benne olyan, amit nem lesz könnyű olvasnod. Ha ezeket kihagynám, vagy szépíteném, azzal csak ártanék neked.
Mit is akarsz valójóban
És ezzel meg is van hozzád az első kérdésem.
Mit jelent neked, hogy továbblépni?
Tegyél félre mindent pár percre, és csak magadra figyelj. Próbáld megfogalmazni magadnak úgy, hogy nem használod hozzá a továbblépés szót. Hogy pontosan mire gondolsz, mit szeretnél, mi változzon.
Ez azért fontos, mert annyira megszokottá vált a „nem tudok továbblépni”, a „nem tudom túltenni magam rajta”, hogy sokan bele sem gondolnak igazán, hogy mit is akarnak.
Megfogalmazom én is.
A cél az, hogy úgy folytasd az életedet, hogy nem élsz ennek az árnyékában. Ebbe különösen beletartozik, hogy tiszta fejjel tudj új kapcsolat felé is nyitni.
Hogy ha a korábbi kapcsolatot negatív élményekkel zártad, akkor az ne nyomja rá a bélyegét a következőre is. Hogy ne félj beleugrani egy új szerelembe, hogy ne arra gondolj, mikor romlik majd el az is.
„de nem tudok felejteni”
Ha eddig megvagy, akkor jöhet a második kérdésem.
Mi akadályoz ebben pontosan? Mi az, amiért úgy érzed, hogy ez nem sikerült eddig?
Amit gyakran látok mostanában, az az, hogy „próbálok felejteni, de nem megy„.
De hogyan is felejthetnél el egy akár sok éves kapcsolatot, tele érzelmekkel és intenzív élményekkel? Akkor tudnál csak úgy megfeledkezni róla, ha lapos és jelentéktelen lett volna.
Szóval ha arra vársz, hogy felejteni tudj, akkor persze hogy nem megy. De ez nem baj, mert nem is kell elfelejtened.
Gondolj bele, milyen lenne, ha ez sikerülne. Az azt jelentené, hogy semmit nem tudtál tanulni az elmúlt időszakból. És akkor pont ugyanazokat a hibákat követnéd el újra. Az emlékek elől nem menekülhetsz. Megpróbálhatod elnyomni őket, de előbb-utóbb a felszínre jönnek.
Ami ennél sokkal jobban működik: kihozni belőlük a legtöbbet, és az előnyödre fordítani még a rossz élményeket is.
Például, ha még mindig az van benned, hogy nem kaptál figyelmet a volt párodtól, akkor jó eséllyel pont erre fogsz különösen odafigyelni. Ha átvert, akkor fontos, hogy erre is emlékezz, mert különben legközelebb ugyanúgy belesétálnál egy hasonlóba. Ha végig érezted, hogy valami nem stimmel, de elnyomtad magadban, akkor pont ezt érdemes megjegyezned.
Hogy legközelebb figyelned kell a jelzésekre, és nem az alapján megítélni őket, hogy mások mit mondanak, hanem hogy te mit érzel. Ha pedig azt gondolod, hogy mindent megadtál valakinek, aki nem viszonozta, akkor ez a tanulságod, hogy legközelebb hol húzd meg a határt. [LINK mindent megadtam neki, írás még inaktív]
Nem felejtened kell, hanem megjegyezni, de nem rágódni rajta. Ez lesz a tanulság, amit magaddal viszel.
A varázsszó
De ha nem elfelejteni kell, akkor mit?
Megérkeztünk az internet kedvenc szavához ebben a témában: feldolgozás.
Nézzük meg, hogy mit jelent ez valójában, mert nem azt, amit a net és a média hirdet és árul.
Aki nagyon jól halad
Elmesélek most néhány szakmai tapasztalatot. Hogy lásd, milyen ezt nekem látni ilyenkor. (A példák csak Facebook-csoportokból és más fórumokról vannak, a személyes tanácsadásra teljes titoktartás vonatkozik.)
Sokszor hallottam ilyet és hasonlót, amikor valaki meséli, hogy milyen jól halad a feldolgozással. Hogy egyre jobban érti, mi zajlik benne. Már látja hogy az exe milyen típus, és hogy miért kötődik még mindig hozzá.
Egyre mélyebbre ássa magát, egyre többet foglalkozik a feldolgozással. Egyre több új szót ismer meg, és úgy érzi, már látja a pszichológiai mintázatokat, egyre kifinomultabban érti az egészet.
Gyakran így folytatódik: talált egy terapeutát vagy coachot, vagy bármilyen szakembert. Nagyon jól haladnak. Már majdnem 1 éve jár hozzá, és egyre több réteget fejtettek vissza.
A szakember szerint még további legalább fél évre lesz szükség, hogy rendesen fel tudják dolgozni, hogy „mit élt meg, és mit szenvedett el”.
Majd hozzáteszi, hogy egyébként fél a gondolattól is, hogy valahol összefuthatnak véletlenül. És azóta is reménykedik, hogy az exe is rájön, hogy nem kellett volna szakítaniuk. És hogy még nem látja a végét a terápiának.
Megkérdezlek most téged erről:
Úgy hangzik neked ez a példa, hogy ő jó úton halad? Hogy jól haladnak, és már majdnem továbblépett?
Amit belülről nem látni
Azt fontos tudnod viszont, hogy kívülről könnyebb ezt látnunk. Amikor valaki benne van, tele érzelmekkel és stresszel, akkor sokkal nehezebb látni, amikor csőbe akarnak húzni. Sajnos sokan visszaélnek ilyenkor az emberek fájdalmával és bizonytalanságával.
Mihez kezdj ezzel?
Végtelen sok módszer, irány és szolgáltatás van, a karmaoldó-energiacoachtól a rezgésemelő-csillagporterápián át, egészen a dezorganizált séma-oldó tréningig.
És mindegyik azt ígéri, hogy megoldja a problémádat. Hogy segít a feldolgozásban.
Erről szól egy külön írásom: hogyan ismerheted fel, amikor a segítség ígéretével valójában csak kihasználnak, és hogy miért működik ugyanaz a trükk évezredek óta.
De szerencsére neked nem kell tudnod megmondani, hogy melyik cikkek azok, amiknek teljesen más érdekei vannak, mint neked. Vagy hogy melyik szakemberek azok, akik a valódi segítség helyett a saját hasznukat keresik benne.
Az előző példánkban a szakember nem a megoldást kereste. Azon dolgozott, hogyan tartsa magánál minél tovább a segítséget kérő embert.
Van ennél egy sokkal egyszerűbb és fontosabb kérdés, amit fel tudsz tenni magadnak, és meg is tudod válaszolni. Segít a módszer abban, hogy te tisztábban átlásd a helyzetet, hogy te magad tudd eldönteni, merre menj tovább?
Vagy inkább valaki más mondja meg, hogy mi a jó neked?
Az igazi feldolgozás
Erős jele az igazi feldolgozásnak és a valódi fejlődésnek ha az érzelmi reakciód egyre kevésbé lesz intenzív. És már nem generálsz újraértelmezéseket, hogy mi történt és miért, hanem csak elfogadod.
A szomorúság még tarthat ugyan, de már sokkal stabilabbá és ellenállóbbá válsz. A kapcsolat egy ideig nagyon jónak tűnt, de sajnos mégsem működtetek együtt. Ezt elfogadva el tudsz kezdeni koncentrálni a továbblépésre.
Még néhány általános jel:
A probléma szimplább és távolabbi lesz, nem pedig egyre komplikáltabb, egyre több szakkifejezéssel. Már nem analizálod a problémát, és nem figyelsz a zsargonokra. Az egész szimplább lesz, nem pedig kacifántosabbá válik a téma.
Nem azt érzed, hogy még 10 másik rétegen kell átjutnod, hogy megtalálj valamit.
Hanem azt érzed, hogy fokozatosan egyre jobban átlátod. És hogy valójában nem is olyan bonyolult, mint amilyennek tűnt. Ezt abból tudhatod könnyen, hogy egyre egyszerűbben tudod megfogalmazni magadnak az egész problémát.
Egyre jobban bízol magadban.
Ha már évek teltek el
Sajnos sokan évekre is elakadnak ezen, és nem tudnak továbblépni.
Ha fél éve, egy éve, két éve ugyanitt tartasz, és őszintén megnézve azt látod, hogy nincs valódi haladás, akkor valamit érdemes újra átgondolnod.
De miért akadnak el ilyen sokan?
Az emberek évezredeken át szerettek és csalódtak, veszekedtek és kibékültek, összejöttek és szakítottak.
Mindezt anélkül, hogy bármelyikük valaha is kötődési stílusok típusokkal volt elfoglalva.
És tökéletesen megvoltak nélküle.
„Nem a te hibád”
Szóval tele van a net azzal, hogy ez az egész nem a te hibád.
Itt érdemes megállnunk egy kicsit.
Kinek a hibája?
Az exedé? Az anyósé? Valaki másé a környezetben?
Lehetséges. Sokféle esetet hallottam már, ahol valóban nagyrészt valaki más a felelős. Aki okozta a problémákat, és aki miatt végül vége lett a kapcsolatnak is.
De mi most nem fogjuk megkeresni a hibást.
Egy párkapcsolatban két ember van. Ketten voltatok benne, ezért a jó és a rossz részekben is mindkettőtöknek szerepe volt. Ezért nem is lehet rámutatni valakire, hogy csak ő a hibás teljesen.
És ez pont ezért olyan veszélyes ez a megközelítés.
Minél összetettebb, kuszább és frusztrálóbb, annál könnyebb leragadni, és ezen agyalni nap mint nap. Ebben sokan körbe-körbe tudnak menni akár éveken át, úgy, hogy közben észre sem veszik.
Ha ezen járnak a gondolataid, akkor nem fogsz előrébb jutni. Szóval tedd is félre ezt a részét, mert ezután nem fog kelleni.
A fontosabb kérdés
Következő kérdés.
Mire válaszoltunk az előbb valójában?
Hogy kinek a hibája, igen.
Viszont gondolj bele, itt két teljesen különböző dologról van szó.
Amiről eddig beszéltünk, az valójában ez volt:
Kinek a hibája, ami történt korábban?
De ami igazán számít, az pedig:
Kinek a hibája, hogy te nem tudtál azóta sem továbblépni?
És igen, ez a rész már csak rólad szól.
Nem azért, mert te vagy a hibás. Hanem mert innentől már csak rajtad múlik.
Ha nem is tehettél arról, ami történt, az nem jelenti azt, hogy most se tudsz tenni semmit.
Ez a kettő teljesen más dolog.
A hibáztatás a múltról szól, és nem visz előre.
Téged már nem a múlt érdekel, hanem a jövő. Ugye?
Kimondhatjuk ugye, hogy ha jóideje próbálsz továbblépni, de nem sikerült, akkor valamit nem csinálsz jól?
Valamin változtatnod kell, hogy ezután sikerüljön.
Kinek a hibája lenne, ha még egy éven át ebben az állapotban maradnál?
Itt már nem számít, hogy de ki mit merre korábban.
Neked kell jobban odatenned magad.
„csak a mát kell túlélned”
Képzeld el, milyen lenne, ha ez így maradna.
Nem lenne holnap rosszabb, mint ma.
De pont ez vele a baj!
Minden egyes nap olyan lenne, amit még elviselsz. És pont ezért lehet hozzászokni, és tovább benne maradni.
Közben a napokból hetek lesznek, a hetekből hónapok, és egyszer csak azt veszed észre, hogy eltelt még egy év.
Nem egyetlen nagy fájdalom terített le, hanem a sok-sok kicsi préselt maga alá, amit elviseltél, mert elviselhető volt.
A simogatós csapda
Amikor a cikkek vagy szakemberek kedvesen, és mélynek hangzó szavakkal tovább mondogatják neked, hogy ez az egész nem a te hibád, akkor azzal egy dolgot tesznek.
Leveszik a válladról a felelősséget, és a nyomást, hogy változtatni akarj.
Kicsit megsimogatnak, betakarnak, adnak egy forrócsokit.
Ez jól esik, jó hallani, hogy valaki elismeri a fájdalmadat.
De nem sokkal később ugyanúgy visszatér a fájdalom, ugye?
És nem is jutottál előrébb.
Mert ez nem azért van, hogy neked segítsen.
Csak az értékes idődből vesznek el.
Olvashatsz a témáról olyat, ami hátráltat és visszahúz. Olvashatsz olyat is, ami segít. De akárhogy is: csak te magad tudod megoldani.
Az igazi megoldás
Ha megérted, és elfogadod, amiről beszéltünk.
Hogy bárhogy is történt… megtörtént.
Hogy most már te irányítasz.
Hogy eddig valami hiányzott ebből.
És hogy ezután még jobban oda kell tenned magad.
Akkor is, ha nehéz.
Sőt, ha nehéz, akkor még jobban, mert az azt jelzi, hogy haladsz előre.
Ha ezek megvannak, akkor a nehezén túl vagy. Ezt nem azért mondom, mert jól hangzik. Komolyan gondolom, és sokszor láttam is már.
Ismered azokat a szokásos tanácsokat, amiket ilyenkor mondani szoktak? Foglalkozz magaddal, a hobbidra figyelj, tölts időt a barátaiddal. Kezdj el futni, edzeni, jógázni, sétálj a szabadban. Ezek egyáltalán nem rossz tippek, sőt nagyon hasznosak.
De gondolj bele. Miért nem segítettek eddig, ha annyira kézenfekvő és jó tanácsok?
Mert eddig nem volt mire építened őket. Ezek nem a megoldás, ezek csak kiegészítik a te megoldásodat.
Lehet, hogy elkezdted ezeket, elindultál, de végül mégsem oldották meg.
Most viszont más lesz a helyzet. Ha megvan az az alap, amiről beszéltünk, akkor ezeknek is végre van mire épülniük, és stabilan haladhatsz előre.
A továbblépés nem akkor történik, amikor végre magyarázatot kapsz, vagy amikor magától elmúlik a fájdalom. Hanem amikor abbahagyod a várakozást, és elkezdesz magadra figyelni.
Ez nehéz.
De most már tudod, hogy mit keress, és mit ne.
Tudod, hogy mi visz közelebb, és mi tart távol.
Ha pedig szeretnéd, hogy ez a nehéz időszak a következő kapcsolatban ne ismétlődjön meg, arról szól a következő írásom. Hogy legközelebb azonnal felismerd a jelzéseket:
miért fogok ki újra és újra olyat, aki nem hozzám való?
