„Csak egyetlen csók volt, és azóta nem találkoztunk.”
„Csak beszélgettünk társkeresőn, nem történt semmi.”
„Nem azért regisztráltam társkeresőre, hogy találjak valakit.”
„Jólesett, hogy valaki férfiként/nőként néz rám.”
Van köztük, amit a legtöbben egyértelműen megcsalásnak tartanak. De van olyan is, ami már nem ilyen egyértelmű.
Van, amelyikre biztos azonnal rávágod a választ. És talán olyan is, amin te elgondolkodsz, de valaki más simán megcsalásnak nevezné.
Mi a megcsalás?
Korábban írtunk arról, hogy a megcsalás a ritkább párkapcsolati problémák között van. Mégis erről van szó a legtöbbet, mert ez váltja ki a legtöbb indulatot és okozza a legtöbb fájdalmat.
Ennek ellenére a legtöbben abban sem tudnak megegyezni, hogy mi számít megcsalásnak.
Ez nem véletlen. Ebben az írásban megnézzük, hogy miért van így, és hogy mit lehet vele kezdeni.
Ha elkezdjük keresni a probléma magját, akkor egy idő után eljutunk ehhez a kiindulóponthoz.
Ha röviden kell megfogalmaznom, akkor a megcsalás a párkapcsolatban közösen megegyezett romantikus és szexuális határok megszegése.
És az, hogy ezt eltitkolják, sokat elárul.
Legbelül érzik, hogy valamit el kell titkolniuk a párjuk elől. De ennek ellenére mégis megteszik.
Megcsalás után: van még esély?
Sokszor a megcsaló fél végül elismeri a tettét, és hogy hibázott. Ha megvan az őszinte magyarázat, őszinte megbánás, erős elhatározás és akarat a jóvátételhez és folytatáshoz, akkor van esély a valódi újraépítésre. Nem garantálja a sikert, de szükséges hozzá.
Ha a pároddal most ebben a fázisban vagytok, akkor →olvasd el az előző írásunkat, amiben részletezzük, mit érdemes ilyenkor tenni.
Az abszurd magyarázat, ami nem biztos, hogy az?
Miután lebukik valaki, nem mindig az egyenes utat választja.
Valószínűleg te is hallottál már ilyen történeteket barátoktól, ismerősöktől, vagy akár a saját életedben is találkoztál hasonlóval.
Fontos: ahogyan korábban is mondtuk: a magyarázat nem mentség. A kettőt sokan összekeverik.
Előfordul, hogy miután lebukott, a megcsaló fél nem csak védekezni próbál kimagyarázással, hanem akár visszatámad, akár áttolva a felelősséget.
„Csak azért nem mondtam el neked, mert felesleges veszekedés lett volna belőle.”
„Csak azért titkoltam el, mert tudtam, hogy túlreagálnád.”
„Ha biztos lennél magadban, ez nem zavarna.”
Ilyenkor hangozhatnak el a legabszurdabb mondatok is. Lehet, hogy hallottál ezeknél rosszabbakat is.
De sokszor, annak ellenére, hogy abszurdnak és teljesen értelmetlennek hangzik, mégis érdemes elgondolkodni rajtuk.
Hiszen sok más abszurd dolgot is mondhatott volna. Miért pont azt választotta?
Szakmai szemmel ezeket különösen érdekesnek és fontosnak tartom, mert gyakran komoly egyéni problémákat is látok mögötte. Olyanokat is, amikről lehet, hogy egyik fél sem tudott. Amik mélyen rejtőztek és lassan de biztosan rágták a párkapcsolatot. Akár sok-sok éven át. Tehát habár hülyeségnek hangzott, mégis fontos lehet, ha úgy döntötök, hogy együtt maradjon és megjavítjátok a kapcsolatot.
Ki dönti el, mi számít megcsalásnak?
Mindig lehetnek olyan helyzetek, ahol nehéz eldönteni pontosan, rendben van-e vagy már nincs. Amiről hiába kérdezünk meg másokat, nem lesz egyhangú és egyértelmű válasz.
De a jó hír az, hogy ez nem baj. Nem számít, hogy mit gondolnak mások, és hogy mit gondol az internet.
Csak az számít, te hogy gondolod, te hogy érzed, és persze az, hogy együtt közösen miben egyeztetek meg.
„Várj, ezt előre át kellett volna beszélnünk?”
Nem. A legtöbb pár sosem fekteti le a pontos szabályokat erről. És ez teljesen érthető. A kapcsolat elején, a vonzalom és lelkesedés közben nem sokan ülnek le előre tisztázni, hol lesz majd a határ.
És nem is javaslom.
Gondolj bele: ha valaki igazán szereti és fontos neki a párja, akkor vajon érdekli-e egyáltalán, hogy pontosan hol van ez a határ?
Ha valamilyen eset után azon vitatkoztok, hogy ez most pontosan megcsalásnak számított-e vagy sem, az önmagában is sokat elmond. Azt, hogy már más problémák is rejtőznek a háttérben.
Ássunk egy szinttel mélyebbre
Van egy másik eset. Amikor valaki egyértelműen nem csalja meg a párját, de rendszeresen úgy érzi, hogy egy szabályt kell betartania.
Ha a fő ok, amiért hűséges marad, az a kötelesség, akkor a kapcsolatban valami nem jó. Nem feltétlenül látványosan, és nem feltétlenül úgy, ahogy elsőre gondolnád. De fontos kérdéseket vet fel, ez biztos.
Ideális esetben a kapcsolatban nem arról van szó, hogy valaki folyamatosan küzd a kísértéssel, és győz. Hanem arról, hogy nincs olyan kísértés, amivel meg kellene küzdenie.
Ezen a sok ezer éves néhány soron érdemes gondolkodni egy kicsit. Sokkal több van benne, mint elsőre tűnik. Nekünk itt most az utolsó része a lényeg.
„Ha szabályokra van szükséged ahhoz, hogy jó és igazságos legyél; ha erényesnek kell mutatnod magad, az biztos jele annak, hogy az erény hiányzik.
A „kötelesség” csak akkor jelenik meg, amikor a harmónia már elveszett.”
(Tao Te Ching nyomán, saját fordítás modernebb, hétköznapibb nyelvre)
Mi számít megcsalásnak?
Bármelyik oldalról is nézed ezt a problémát, ha idáig eljutottál, akkor te is érzed, hogy nem a konkrét határvonalon múlik.
Talán nem is ez a legfontosabb kérdés…
Hanem az, hogy mit jelent, amikor ennyire pontos választ keresünk rá.
