Tényleg segít, ha tudod a kötődési stílusod?
→ Elolvasom
Ha még nem, akkor kezdd azzal.
Egy gyakorlatot fogunk csinálni, amit tanácsadáson és a csoportban is szoktunk használni. Olyan helyzetekben, amiről a fenti, „kötődési stílusos” írásomban beszéltem.
Meglepően jól működik, de csak akkor, ha nem félvállról, hanem tényleg pontosan megcsinálod, a teljes figyelmeddel.
Ami kell hozzá:
Semmi.
Csak te. De az viszont nagyon. Csak akkor működik, ha te 100%-ban jelen vagy közben.
Keress egy nyugodt helyet most, vagy várd ki az alkalmat, amikor zavartalanul tudsz magadra szánni 20 percet. Némítsd el a telefonodat, hogy egyáltalán ne tudjon zavarni közben.
Csak akkor olvass tovább, ha ezekkel megvagy.
Ülj le, vagy feküdj le, kényelmesen.
Képzeld el magadat egy erdő szélén egy csendes, békés faházban.
Süt a nap, énekelnek a madarak.
Semmi zaj, se hang, se fény, ami elterelné a figyelmedet.
Nincs internet, nincs közösségi média, és semmi, ami ezzel jár.
Nem csak ott nincs, hanem egyáltalán nem is létezik.
Ez azt jelenti, hogy nem olvastál egyetlen divatos cikket sem.
Azokat, amik olyan okosnak és szakszerűnek hangzanak.
Nem hallottál még arról, hogy valaki nárcisztikus vagy elkerülőkötődő.
Arról sem, hogy mindenről a gyerekkorunk tehet.
Egyetlen szakszót, típust, sémát, diagnózist sem ismersz, sem az állítólagos kezelésüket.
Nincs rá szükséged.
Nem vagy semmilyen típus vagy diagnózis.
Nyomaszt valami a kapcsolatodban vagy saját magadban.
Vagy nem találod a helyed, és szeretnéd, ha jobb lenne.
Az emberek évezredeken át szerettek és csalódtak, veszekedtek és kibékültek, összejöttek és szakítottak.
Mindezt anélkül, hogy bármelyikük valaha is kötődési stílusokról olvasgatott volna.
És tökéletesen megvoltak nélküle.
Csak ülsz az ablaknál, kezedben egy bögre tea, és nézed a fákat. Nem sietsz sehova.
És most, ebben a csendben és nyugalomban gondold át az egész helyzetet.
A problémákat, az egész kapcsolatodat, vagy a volt kapcsolatodat.
Gondolj arra, hogy mi a baj, hogy pontosan mi történik veled vagy veletek.
Mit csinál, vagy mit csinálsz, mit érzel közben, és mi az, ami zavar vagy fájdalmat okoz.
Azt is gondold végig, hogyan kerestél eddig megoldást.
Ha kértél valakitől segítséget, akkor mire jutottál vele, és hogy azután hogyan változott a helyzeted és a problémád.
Ha valami konkrét dologban régóta bizonytalan vagy, tedd fel most magadnak újra a kérdést.
Nem kell kapkodnod, ráérsz átgondolni.
Miközben a válaszokat keresed, figyelj magadra.
Arra, hogy mit érzel ösztönösen, és mit súg a megérzésed még az előtt, hogy elkezdenéd szavakká formálni.
Nem kell most megoldanod a problémákat.
Csak nézd meg őket alaposan.
Most az is elég, ha kicsit tisztábban látod, mint előtte.
Eddig kívülről kaptad a szavakat.
Készen, becsomagolva, tömeggyártva.
De amit igazán keresel, az nem azok között van.
Az ott van, ahol minden történik, legbelül.
Ezt senki nem tudja helyetted megmondani.
Se cikkek, se posztok, se az önsegítő bestsellerek amikből azokat kimásolják, se bármilyen szakember.
És bármennyire is értek hozzá, én sem tudom megmondani helyetted.
Ezt az első lépést csak te tudod megtenni.
Amit itt találtál, nem marad majd meg magától.
Amint visszalépsz a normál zajba, a divatos cikkek, posztok és diagnózisok világába, az mind újra elkezd rád rakódni, és elnyomja, ami alatta van.
Pár nap alatt elveszítheted, amit a gyakorlattal találtál.
Ezért érdemes leírnod belőle minél többet, amíg még friss.
Hogy legyen mihez visszatérned, amikor a zaj újra elhiteti veled, hogy egyre mélyebbre szükséges ásnod a divatos diagnózisokban.
Ha eddig megvagy,
→ itt folytatjuk.
