Sosem a megérzéseddel volt a baj

És csak akkor, ha úgy érzed, sikerült a gyakorlat.
Nézz vissza arra, amit közben gondoltál vagy utána leírtál. Ha nincs benne egyetlen szakszó sem, akkor az a te saját hangod volt, a sok rárakódott réteg nélkül. Ha van benne, akkor csináld meg újra, és csak utána olvass tovább.

 
Itt tartottunk:
„Hogy legyen mihez visszatérned, amikor a zaj újra elhiteti veled, hogy egyre mélyebbre kell ásnod a divatos diagnózisokban.”
Innen folytatjuk.

A lehető legkevesebbet írtam arról, hogy mi fog történni, és miért.
Mert akkor működik jól, ha nem tudod előre, mire „kell” számítanod.
Így nem azt kerested, amit mondtam, hanem azt vetted észre, ami tényleg ott volt.

Mire feleszmélsz

A végtelen sok szakszó, netes diagnózis és típus között mire feleszmélsz, már úgy érzed:
hát persze, hogy nem működött a kapcsolat, persze, hogy nem tudtad megoldani.
Hiszen te ezt a sok okos szót eddig nem is ismerted.

Ki gondolta volna, hogy manapság ennyi szakszó kell ahhoz, hogy valaki eldöntse, szereti-e a párját, vagy nem. Jobb is gyorsan elkezdeni felzárkózni…

Talán nem gondolsz bele konkrétan, de mindez lassan azt is elhiteti veled, hogy a saját gondolataid, a saját érzéseid egyre kevesebbet érnek. És ha ez így van, a döntéseidben sem bízhatsz. Egyre távolabb kerülsz attól, amit kerestél, amikor először válaszokat kezdtél keresni. Talán már a megérzéseid sem jók.

De semmi gond. Pont erre kínál megoldást a sok divatos cikk és oldal. Készségesen leveszik a gondolkodás terhét a válladról. Ha hagyod nekik.

 
De a megérzéseiddel sosem volt baj. Működnek, és jól működnek. Ha érzed, hogy valami nem jó, akkor valami nem jó. Hiába mondják mások, hogy „ez máshol is így van, a férfiak már csak ilyenek”.

Nem a megérzéseddel van baj. Hanem azzal, ami rárakódott. Ami befurakszik a megérzésed és te közéd, és mire odaér hozzád, már nem azt hallod, amit mondani akart neked.

 
Emlékszel arra a pontra, amikor bizonytalan, csalódott vagy frusztrált voltál, mert érezted, hogy valami baj van, de nem értetted pontosan?

Még azelőtt, hogy elolvastad az első párkapcsolati cikkeket, amik szembejöttek. Az a te saját érzésed volt, még mielőtt más megmondta volna, hogy mit gondolj róla.

Ugyanoda mentél vissza a gyakorlattal. És most más irányba indultál. Amikor a saját megérzéseidre és gondolataidra figyeltél, a zaj nélkül, újra hallottad magadat. Ez mindig ott volt, csak most újra figyeltél rá, és nem nyomta el a zaj.

Nevezzük egyelőre továbbra is csak zajnak. Elég azt tudni, hogy mit csinál veled.

Elhiteti veled, hogy te ehhez nem értesz, de semmi baj, majd a szakszavak megmondják helyetted a választ. Rávesz, hogy túlbonyolítsd, hogy diagnózist keress rá, hogy típusokba préseld magad.
És minél több rakódik rád, annál kevésbé látod tisztán azt, amit egyedül, magadtól sokkal tisztábban látnál.

A nagy szavak mögött

Van ennek egy ismerős mintája. Aki nagy szavakra támaszkodik, az sokszor épp az, aki a legkevésbé ért hozzá. A sok intellektuálisan hangzó szakszó nem azért van, hogy TE megértsd. Pont fordítva: a nézőknek szól, hogy okosnak lássák.
Ugyanez történik, amikor egy írás tele van szakszóval. Mindegy, hogy tudományosnak vagy éppen spirituálisnak hangzik, a hatás ugyanaz. Az ilyen írás gyakran nem azért készül, hogy te megértsd, hanem hogy ott tartson.

Amikor ilyet látsz, kérdezd meg magadtól: ezek a nagy szavak azért vannak, mert azok nélkül nem lehetne elmondani, vagy csak a látszat kedvéért? Aki tényleg azt akarja, hogy TE megértsd, az a lehető legkevesebb szakszót használja.

Igen, az élet nagyon összetett. Az ember is, egy kapcsolat meg főleg, mert ott mindjárt kettő is van belőle.

És pont ezért nem segít rajtad a sok ráerőltetett szakszó. Nem átláthatóbbá teszi a helyzetet, hanem összekuszálja még azt is, amit eddig magadtól tudtál. Felesleges plusz rétegeket rak arra, ami önmagában is épp elég összetett, és közben eltereli a figyelmet arról, ami a lényeg.

Olvasni vagy tapasztalni

Ez a zaj az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell értened, ha ma keresel válaszokat bármire.

És ezért csináltuk a gyakorlatot is.
Ha én elmagyarázom, te átfutod, elolvasod, és nagyjából megérted, az itt nem lesz elég. Elolvasni és átélni két különböző dolog, és a különbséget tapasztalni kellett, nem megérteni.

A gyakorlat közben csak annyi történt, hogy ideiglenesen kikapcsoltad a zajt, ami olyan agresszíven tolakszik, és csak te maradtál. A saját kérdéseid, a saját gondolataid. Nem tettünk hozzá semmit, csak elvettük a felesleget, ezért tisztább lett a jel. „Csak” ennyi. Mégis nehezebb, mint amilyennek hangzik, és ma kevesen jutnak el idáig.

De fontos tudnod, hogy ez a gyakorlat nem a megoldás. Akár már másnap visszacsúszhatsz a régi kerékvágásba.

Egy pillanatra viszont elcsendesedett a káosz, és tisztábban hallottad a saját gondolataidat. Nem kellett megnevezni, diagnosztizálni, kész típusokba sorolni őket. Csak figyelni rájuk.

És ezért mondtam, hogy írd is le utána. Ha hagyod, akkor újra rád rakódik, és pár nap alatt elnyomja azt, amit alatta bármikor megtalálhatsz. Olyankor sokat segít, ha ránézel arra, amit leírtál. Hogy eszedbe jusson, mit hallottál akkor, amikor teljes csend volt.

Más irányba

Ezután két dolog van hátra.
Az első, hogy amit egyszer tisztábban láttál, azt ne hagyd elveszni.
A második sokkal nehezebb, és nem megy egyik napról a másikra. Újra megtanulni figyelni erre a belső hangra, és lépésről lépésre újra megbízni benne. Ezt nem lehet siettetni, és nincs hozzá rövidebb út.
Ahogy egyre többször és jobban odafigyelsz rá, lassan erősödni kezd.

A megérzésed nem romlott el. Ha érzed, hogy valami nem jó, akkor azt mindig jól érzed. Hogy pontosan mi az, az már nehezebb kérdés, de pont ez ösztönöz keresésre és tanulásra. Ha átadod az irányítást a divatos szakszavaknak, akkor ez megáll, és a problémád is megmarad.

Emlékszel arra a pontra, amiről az írás elején beszéltünk?
Amikor még csak érezted, hogy valami nem jó, de még az előtt, hogy mások szakszerűnek hangzó szavakat húztak rá?

Oda menj vissza.
És most indulj el más irányba.
Nem oda, ahol a nagy tömeg van a lámpafény alatt, hanem ahol a válaszok vannak.