Világosan megfogalmaztad, mire van szükséged.
Elmondtad többször is, érthetően.
Adtál neki teret.
Nem erőltetted, és elfogadtad a magyarázatait.
Lejjebb adtad az elvárásaidat.
Elhitted neki, hogy majd megoldódik magától, csak idő kell neki.
És nem változott semmi. Talán egy kicsit, de közel sem elég.
Nem arról van szó, hogy meg akarnád őt változtatni.
Csak azt szeretnéd, hogy valamiben más legyen.
Ellentmondásnak hangzik.
A felszínen tényleg az, de több különböző dolog is van a háttérben.
Ott kezdődött, hogy volt benne valami, vagy csinált valamit, ami téged zavart.
Lehet, hogy jogosan, lehet, hogy nem, itt most mindegy.
Lehet, hogy te próbáltad megoldani, de miatta nem sikerült.
Akármik is a köztes lépések, végül az jött ki, hogy neki is változtatnia kell.
És te ebben segíteni akarsz neki.
A szándék, hogy segíts, alapvetően jó dolog. De mint ahogy tapasztalhattad te is, ez nem megy olyan könnyen, mint hangzik. Sőt, gyakran teljesen falakba ütközünk vele.
„Ha végre belátná, hogy…”
„Neki is jobb lenne úgy, ha…”
„Ha csak egy kicsit megváltozna…”
Az emberek nem változnak?
Szokták mondani, hogy az emberek nem változnak. Pedig pont az ellenkezője történik, folyamatosan változunk, akár észrevesszük, akár nem. Folyamatosan válunk valakivé. A kérdés csak az, hogy milyen irányba.
Van, aki sok éven át dolgozik azon, hogy tudatosabb, őszintébb, bölcsebb legyen.
És ennek az ellenkezője is igaz. Az sem egyik napról a másikra történik, hogy valaki képtelenné válik valódi pozitív változásra.
Ki ne szeretné, hogy akit szeret, az vele tartson az úton?
Ha te úgy érzed, jó irányba haladsz, és szereted őt, akkor nincs ezzel semmi baj. Sőt.
Amiért az erőlködés elakad
De ezt az irányt mindenki saját magának dönti el. Valakit rávenni a változásra, még ha a saját érdekében is, csak kényszerítve lehet.
Ebből pedig nem harmónia lesz, hanem ellenállás.
Senki nem fog elkezdeni változni akarni azért, mert azt mondták neki. Csak ő tudja megváltoztatni magát, és csak ő maga juthat el oda, hogy ezt fontosnak tartsa.
Aminek sosem lesz vége
Ennek az egyik jele, hogy szinte sosem vagy elégedett egy beszélgetés vagy vita után. Ha a célod a másik fél megváltoztatása, nem pedig egy konkrét probléma megoldása, akkor sosem lesz elég, mert mindig van egy következő dolog, amit ki akarsz javítani benne.
A projekt, hogy megjavítsd őt, sosem ér véget, ezért állandó elégtelenségben élsz, mert sosem lesz pont olyan, amilyennek te akarod. Ez gyakran a „majd én megjavítom őt” fantázia része.
Amit nem te fogsz megoldani benne
Ne olyat válassz, akit meg kellene javítanod ahhoz, hogy jó legyen. Ha egy kapcsolat úgy indul, hogy már gondolkozol, miket akarsz majd benne megváltoztatni, akkor jobb bele sem kezdeni.
Főleg akkor, ha „megjavítás” igazából azt jelenti, hogy átírnád a szokásait, a személyiségét.
Az elvei, a céljai, ahogy a világot látja, mind mások lehetnek, mint a tieid. Ez sokszor nem hiba, csak különbség. Ezt viszont nem érdemes félvállról venni egy kapcsolat elején, mert pont ezek a legmélyebb dolgok bennünk, és pont ezeket nem lehet erővel átírni.
És van itt még valami, amivel érdemes szembenézni.
Ahhoz, hogy egy kapcsolatot meg lehessen javítani, korábban valamikor működnie kellett. Csak olyat tudsz helyrehozni, ami korábban egyszer már működött.
Az elején sokszor másképp látjuk egymást, mint később. A hódítás közben valaki lelkes, türelmes, figyelmes. Ez nem azt jelenti feltétlenül, hogy a viselkedés nem őszinte, de önmagában nem sokat árul el arról, hogy milyen lesz később, ha már a sajátjának érez. Ha csak azt figyelted, milyen volt, miközben meg akart téged szerezni, akkor nem tudhattad előre, milyen lesz majd a hétköznapokban.
Ez nem jelenti azt, hogy mindig észre kellett volna venned korábban. De azt igen, hogy ezt tudva, ezentúl jobban oda kell figyelned. Legközelebb már rajtad múlik.
Kinek lenne jobb tőle?
Tegyül fel, hogy tényleg van valami, amiben szerinted jó lenne, ha megváltozna.
Mielőtt belekezdesz a segítségbe, tegyél fel egy kérdést és próbálj a lehető legőszintébben, elfogulatlanabbul válaszolni.
Biztos, hogy neki jobb lenne tőle?
Vagy inkább neked lenne jobb, hogy ő másmilyen lenne valamiben?
Ezt nem mindig könnyű átlátni.
Van olyan, ami téged zavar, de valójában nem árt senkinek. Pl. egy olyan hobbi, amire sok időt szán, de közben nem okoz semmilyen kárt egyikőtöknek sem. Ilyenkor sokszor nem azzal szokott lenni a baj, amit csinál, hanem azzal, hogy azt az időt vagy figyelmet tőle inkább saját magadnak szeretnéd. Ez érthető, de rólad szól, nem róla. Ez a példa önmagában nem is a probléma, és nem is a megoldás, hanem csak tünet. Felszínre hoz valami mélyebb problémát, ami külön téma.
És van olyan, ami tényleg árt. Neki, neked vagy a kapcsolatotoknak. Ez az, aminél tényleg van értelme segíteni, mert nem csak kényelmetlenség, hanem valóban rossz tőle valakinek.
Ezekre érdemes figyelned, és ezekre nagyon. Van erről egy külön írásunk, → amit itt olvashatsz.
A kettő típus nagyon különbözik. És minél kevesebbet tudsz még valakiről, annál kisebb az esély, hogy amit benne megváltoztatnál, az tényleg neki lenne jó, és nem csak neked. Egyszerűen csak azért, mert még alig ismered.
Az elején ezért szinte mindig magadról van szó, nem róla.
És ez rendben is van. Az elején csak arra kell figyelned, hogy illik-e hozzád. A saját követelményeid a legfontosabbak. A baj ott kezdődik, ha ilyenkor nem úgy értelmezed, hogy ő illik-e hozzád, hanem úgy, hogy mit alakítasz majd át benne.
Az ilyen esetekben nem segíteni akarsz neki, hanem kicsit átformálni, hogy neked jobb legyen. Mert vannak benne nagyon jó részek, a kevésbé jókat meg majd kijavítanád benne.
A probléma viszont az, hogy ő nem biztos, hogy egyetért ezzel. Lehet, hogy neki tök jó úgy, ahogy van. És ugye az sem biztos, hogy te jól látod a helyzetet.
Amit egyedül is elkezdhetsz
Ha tényleg valami olyan változásról van szó, amiről őszintén azt gondolod, hogy neki lenne jobb tőle az élete, akkor a legjobb amit tehetsz, hogy jó példával mutatod az utat. És bízol benne, hogy ez a szikra elég, hogy elinduljon benne valami.
A jó hír, hogy ezt elkezdheted egyedül is, akár már ma. Nem kell hozzá, hogy ő is akarja.
Nem kell megvárnod, hogy beleegyezzen és megbeszéljétek mit fogtok csinálni.
Sokan mondják a tanácsadás elején, hogy a párjukat is szerették volna bevonni, de valahogy sosem lett belőle semmi. Vannak olyan helyzetek, amikor az egyikük mindent megtesz azért, hogy megtalálja a megoldást, miközben a párja határozottan kitart amellett, hogy igazából nincs is nagy probléma. Vagy hogy majd megoldódik magától.
Amit kérdezéssel nem tudsz meg
Van még egy hatalmas előnye ennek a módszernek. Sőt, azt gondolom, hogy ez a legfontosabb ebben.
Választ kaphatsz valami olyanra tőle, amit kérdezéssel nem lehet.
Arra a kérdésre, hogy „fontos vagyok-e neked”, nehéz lenne mást válaszolni, mint hogy „igen”.
De ha te elindultál, és ő tényleg igazán fontosnak tart, akkor elindul ő is veled.
Ha nem indul el egyátlalán, tehát se változást, se erőfeszítést nem látsz, azzal is választ kaptál. Egy nehéz hétből vagy hónapból nem derül ki sok. De abból igen, ha hiába próbálkozol, mégsem haladtok előre.
Ha valamiről tudja, hogy fontos neked, és mégsem tesz érte, még csak nem is próbál, akárhányszor kéred, akkor nem vagy neki elég fontos. Ez ennyire egyszerű.
Ha elengeded az ötletet, hogy őt kell megjavítanod, akkor felszabadul az a rengeteg energia, amit eddig arra használtál, hogy őt próbálod formálni, miközben ő lehet, hogy pont az ellenkező irányba húzott.
Nem kell győzködnöd.
Csak indulj el, és majd kiderül, hogy veled akar-e tartani.
És közben eltűnik a folyamatos feszültség is, ami emiatt eddig benned volt.
Ha az derül ki, hogy őt egyáltalán nem érdekli, hogy veled tartson, te akkor is előre haladtál, ahelyett, hogy egy helyben toporogtál volna. Magadra fordítod azt az energiát, ami egyébként kárba veszett volna.
Emlékszel, hogy az elején azt írtam, hogy több különböző dolog is van a háttérben?
Van egy fontos kérdés, ami végig ott bújkál emögött. Létezik egyáltalán önzetlen segítség? Nagyon sokan azt mondják, hogy nem.
→ A 2. részben erről írok. [LINK hamarosan]
