Függő a párom, mit tegyek?

Egy péntek esti összejövetelen Gábort és Lacit egy haverjuk megkínálja valamivel. Azt mondja, hogy ettől ellazulnak, kicsit elengedik magukat, és jól esik majd egy nehéz hét után. Egyikük sem próbált még hasonlót. A havert régóta ismerik és megbíznak benne, nem valami idegen, kétes arc.

Gábor másnap reggel már korán arra ébred, hogy a felesége addig forgolódott álmában amíg belekönyökölt az oldalába. Sikerül visszaaludnia, de csak pár percre, mert már ugrik is be hozzájuk a kislányuk, hogy nagyon éhes, és most azonnal…

Ennyit a pihenésről. Megint egy szombat, amikor nem tud az ágyban maradni egy kicsit. Mire nagy nehezen kimászik, a felesége már a konyhában van a reggelivel és a kávéval. Még nem is végzett, amikor a gyerek már húzza őt be a szobába, hogy nézze meg, mi baja lett az egyik játékának, és ez a probléma nem várhat.

Lacit másnap reggel nem zavarja meg semmi az alvásban. Úgy érzi, hogy sosem aludt még ilyen mélyen, és nem is emlékszik, mikor érezte magát ilyen kipihentnek. Az ágy sem szokott ilyen kényelmes lenni. Felkel, és felrak főzni egy kávét. Elkezdi kortyolgatni az ablaknál, és feltűnik neki, hogy ma milyen szépen süt a nap. Azon gondolkozik, mit lenne érdemes ma csinálni. Van kedve edzeni menni, vagy nekiülni valaminek, amit már régóta halogat. Nehéz eldöntenie, mert annyi mindenhez lenne kedve.

Egy óra múlva csörög a telefonja, Gábor az.
„Cső, mi a helyzet?
Jössz akkor holnap délután, ahogy beszéltük?
Nem láttad amúgy hol raktam le a kabátomat este?
Sehol se találtam.”

„Megyek persze. Nem láttam, de másra is alig emlékszem. Majd meglesz.
Hallod, én nem tudom mi volt ez tegnap, de nem is emlékszem mikor éreztem magam ilyen jól. Meg reggel is arra ébredtem, hogy tök sok mindenhez lenne kedvem…”

„Ja, jó volt!
Mindjárt megyek drágám, csak telefonálok.
Na bocs most mennem kell, majd később hívlak, csá!”

Lacinak délután eszébe jut, hogy még edzeni is akart ma menni. Elkezdi összepakolni a cuccát, aztán megáll.

Minek?
Úgyse látszik igazán az eredmény.
Meg amúgy is, kinek látszana?
Leül a kanapéra, benyomja a tévét, és elkezd facebookot görgetni a telóján.

Tegnap este és reggel valahogy minden más volt.
Néhány órára nem nyomták maguk alá a szokásos problémák.

Ugyanaz volt minden. Mégis az egyiknek csak egy jó este volt, a másiknak pedig az első pillanat évek óta, amikor végre nem nyomta őt semmi. Az a sok probléma, ami rágja őt nonstop.

A különbség csak az, hogy az egyikükben volt valami, amibe pont tökéletesen betalált.

Milyen függősége van?

Amikor azt mondod, hogy a párod függő, az első kérdés általában az, hogy milyen függőség. Hogy mi a függőség tárgya.
Azt gondoljuk, hogy a válasz abban van. Hogy alkohol vagy egyéb drog, sportfogadás, cigi, videojáték vagy pornó, stb.

De ezek közül egyik sem szükséges hozzá. Ez csak a felszín. Ami alatta van, az a lényeg.

Van egy nyomás, ami folyamatosan rajtad van. Nem féltétlenül konkrét probléma, és nem fáj élesen, de ott van veled mindig. Csak annyira megszoktad, hogy már észre sem veszed.

Egészen addig, amíg valamitől egyszer csak megszűnik egy kis időre. És olyankor viszont észreveszed, mert akkor tűnik fel igazán, hogy milyen volt előtte. És hogy milyen is lehetne helyette.

Amit itt olvasol

Amit itt fogok írni, azt sem könyvekből szedtem. Több mint 15 éve figyelem ezt, másokon és magamon is. Sokakkal beszélgettem róla, és ahogy látták, hogy értem, miről beszélnek, még többen jöttek.

Nem a függőség érdekel elsősorban, hanem az, ami mögötte van. Hogy mi mozgat minket, mi hiányzik és mit keresünk valójában. Egymásban, magunkban, a világban. És habár a felszínen ez nem látszik, a függőség az egyik olyan dolog, amit ez nagyon erősen átjár.

Kell a reggeli kávéd?

Szükséged van kávéra reggel?
Úgy érzed, hogy csak attól indul el igazán a napod? Talán még az illatát is szereted.

Mi lenne, ha egyik reggel hirtelen nem innál?
Lassabb lennél, és álmosnak, tompának éreznéd magad. Vagy lehet, hogy még a fejed is megfájdulna.

Függő vagy ettől?
Nem.

Nem foglak definíciókkal vagy zsargonokkal untatni. A lényeg, hogy a szervezeted hozzászokott, ezért ha hirtelen megvonod tőle, akkor rosszul fog reagálni.
Ezért érzed rosszul magad nélküle egy darabig. De ez nem függőség. Egyszerűen csak szereted, és mivel praktikus is reggelente, a szervezeted megszokta.

Ez egy teljesen más dolog, és van is rá külön szó, de ezzel most nem foglalkozunk.

Tehát nem az számít, hogy hiányzik-e, ha elvesszük. Ez bárminél megtörténhet, még a kávénál is. Hogy akkor viszont mi az, amitől valami függőség, arról fogunk beszélni.

Mikor probléma, és mikor nem

Mielőtt belekezdünk, van valami, amit érdemes tisztáznunk. Ha a párod miatt olvasod, akkor tudnod kell, hogy nem minden probléma vagy függőség, ami neked annak tűnhet.

Lehet olyan, ami zavar téged, de valójában nem árt senkinek. Mondjuk egy olyan hobbi, amire sok időt szán, de egyikőtöknek sem lesz rosszabb tőle. Ilyenkor sokszor nem azzal van a baj, amit csinál, hanem azzal, hogy azt az időt vagy figyelmet inkább magadnak szeretnéd. Ez érthető, de akkor az rólad szól, nem pedig róla. És az ilyen példa önmagában nem is a probléma, hanem csak tünet. Ez mást jelent, ez felszínre hoz egy mélyebb problémát köztetek.

Ha úgy érzed, inkább erről lehet szó nálatok, akkor arról itt olvashatsz: hogyan lehet valakit valóban változásra ösztönözni.

És van olyan, ami tényleg árt. Neki, neked vagy kettőtöknek együtt. Ez az, amivel tényleg érdemes foglalkozni. Mert itt akkor már nem arról van szó, hogy te csak másképp szeretnéd, hanem hogy valóban rossz lesz tőle valakinek.

Fontos, hogy ez a kettő nagyon nem ugyanaz. És a helyzet az, hogy minél kevésbé ismersz valakit, annál nagyobb az esély, hogy amit megváltoztatnál benne, az valójában neked lenne jobb, nem pedig neki. Egyszerűen csak azért, mert még alig ismered őt.

A vágy, ami mozgat minket

A vágy egy alapvető dolog bennünk, nem hiba.
Ez mozgat minket a legnagyobb és a legapróbb dolgokban is. Úgy indul, hogy megérzünk magunkban egy hiányt, és ezt be akarjuk tölteni.

Lehet nagy, hogy mit akarsz elérni az életedben, vagy mit akarsz hátrahagyni magad után.
Lehet közepes, hogy elismerjenek abban, amiben jó vagy, vagy hogy végre kipihend magad.
És lehet egészen apró is, mint amikor megéhezel, vagy amikor megállsz az utcán, és a kezed magától nyúl a telefonért.
Ugyanaz történik, csak más méretekben: megérzel egy hiányt, és be akarod tölteni.

A két irány

Innen két különböző irányba indulhatsz el. Az egyiken tényleg betöltöd a hiányt, tehát megoldod, ami valójában hiányzott. A másikon csak elfeded, tehát a hiány ott marad alatta, csak egy időre nem érzed, és ezért meg tudsz feledkezni róla.

Egyértelmű, hogy az első a jobb, mert az tényleg megold valamit.
De mégsem mindig azt választjuk.
És nem azért, amiért elsőre gondolnád.
Ez fontos, mert ez az egész csapda alapja.
Ezért eshet bele bárki különböző kisebb-nagyobb függőségekbe.

Gyengeség?

Ha választhatsz, alapból a jobbik utat akarod, nem pedig a könnyebbet. A jó út attól jobb, hogy olyan jutalmat látunk benne, ami csak annál van.
A könnyebb egyben rosszabb is, és csak akkor kezd bármennyire is vonzóvá válni, ha a jobbikkal valami gond lesz.

Mindenkinek mások az erősségei és gyengeségei. Ehhez add hozzá, hogy éppen milyen élethelyzetben van, a nehézségeit, félelmeit, és hogy éppen milyen napja volt. A választás kívülről könnyűnek tűnhet olyankor is, amikor belülről teljesen más a helyzet.

Van, amikor úgy érezzük, hogy az irányításunkon kívül áll, ezért hiába próbálnánk. De lehet, hogy csak túl nehéz, vagy túl messze van, és útközben elfáradunk, lemerülünk.

Itt jön képbe egy érdekes dolog.

A lehetséges jutalomnak és annak az esélynek, hogy tényleg megkapod, együtt nagyobbnak kell lennie, mint a szükséges erőfeszítésnek.
Ha ez nem teljesül, akkor azon tud összedőlni sok minden.

És ha pedig a rövidebb az egyetlen út, ami elérhetőnek tűnik, akkor a választás nem is választás igazából. Ha valakinek az van a fejében, hogy „úgysem sikerülhet„, akkor a pótlék tűnik az egyetlen elérhető dolognak.

Ha a rövidebb utat választod, akkor gyenge vagy?

Vagy ez csak az észszerű reakció, ha a másikkal valami baj van?
Erre nincs rövid válaszom, mert túl hamar még nehezebb kérdéseket vet fel. De most nem is ez a lényeg, hanem:

Amikor a jutalom, és annak az esélye együtt nem nagyobb, mint a hozzá kellő erő, akkor lesz belőle az, amit úgy hívunk, hogy „nincs elég akaraterőm„. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy a jobbik út ilyenkor nem elég vonzó.

Itt nem egy jellemhibáról van szó, vagy arról, hogy valami baj van veled. Ezzel egyelőre csak azt néztük meg, hogy mi történik a felszín alatt.

Akaraterő

Akaraterő, vagy mondhatjuk azt is, hogy elhatározás, fegyelem, kitartás. Végülis csak ezek kellenének, nem?

A baj itt az, hogy ez nem csak úgy alapból megvan, „ha valaki elég jó”.

Ez egy erőforrás, amit folyamatosan használsz. Minden percben, amikor bármiben a nehezebb, de jobb úton haladsz előre.

Ha kedved lenne csokit enni, de megállod, mert komolyan veszed a diétádat.
Ha inkább feküdni lenne kedved, de felkelsz, mert elhatároztad, hogy ma edzeni fogsz.
Ha a pároddal a vitát inkább lezárnád egy beszólással, de mégis odafigyelve végighallgatod.
Sőt, még akkor is, amikor reggel nagyon nincs kedved hozzá, de mégis kikelsz az ágyból.

Ez nem csak erény kérdése, hanem egy erőforrás is. Nem végtelen, hanem rendszeresen fel kell töltened. Ez támasztja alá és tartja meg az egész rendszert, vagy ezen dől össze.
Ha nem töltöd újra, akkor előbb-utóbb elfogy.

Hogy mivel és hogyan lehet újratölteni, arról egy másik írásomban beszélek: hogyan találhatsz erőt, amikor már úgy érzed, hogy tényleg teljesen lemerültél. [írás folyamatban]

A rövidebb út

Viszont van ebben egy csavar.
A rövidebb út nem is a rövidebb út.
Vagyis rövidebb, de egyáltalán nem oda visz, ahova a másik.
Nem oda, ahova eredetileg indultál, és ahol a megoldás van.
Ez csak elfedi a hiányt.
Az üresség ugyanúgy ott marad alatta.

Egyre nehezebb

Lehet, hogy csak elfedi, és nem oldja meg igazából. De ha közben nem érzed a hiányt, akkor végülis ez is egy megoldás, nem?
Az lehetne, ha csak ennyiről szólna.

Ismered a körforgást. Elfeded valamivel, aztán amikor az már nincs ott, akkor újra előjön, és megint jó lenne elfedni.
De az elfedés nem csak meghagyja maga alatt az ürességet úgy, ahogy van. Minél többször elfeded, annál inkább hozzászoksz, és még távolabb kerül az, ami a valódi megoldás lenne.

Itt most ne csak arra gondolj, hogy mondjuk az alkoholból egyre több kell, hogy ugyanaz legyen a hatás. Hogy valamiből egyre több kell, hogy ugyanolyan legyen.
Ugyanez történik azzal is, ami miatt elindultál. Nő az üresség is, és ez erősíti az eredeti vágyat is. És már tapasztalatból tudod, hogy ezt csak a valódi megoldás tudja betölteni.

Vagyis tudná… Eleve azért kezdődött az egész, mert a valódi út túl nehezen elérhetőnek tűnt. És minél többször feded el, annál nehezebbnek látod.
Egy idő után már nem döntésnek érzed. Az igazi megoldás elérhetetlen, tehát egyértelmű, hogy akkor marad a másik.

Ilyenkor kezdődik az az állapot, amikor már minden a könnyebb utak felé húz. Már alapjáraton is jobban fogsz vonzódni azokhoz, mert láttad, hogy a másik nem elérhető.
A végén már csak ezt tudod elképzelni, és már nem is látsz mást, csak újabb rövidebb utakat.

Ilyenkor már több irányból is támad ugyanaz a csapda, és ördögi körré is válik. Ezért juthat el valaki döbbenetesen gyorsan a végletekig, ha pont minden rosszul jön ki.

Az ártalmatlannak tűnő szó

Mostanra már láthatod, hogy amikor függőségről van szó, akkor nem csak a sztereotip dolgokról beszélek, vagy amikről az internet szokott. Sőt, azok nem is a nagy része a különböző függőségeknek, hanem a kisebb.

Mégis szinte csak ezekre figyelünk, mert ezek a leglátványosabbak, amikor megtörténnek, és a leghangosabbak, amikor beszélgetnek róluk.

Alkohol és más drogok, sportfogadás vagy szerencsejáték. Ezek nem a leggyakoribbak, csak a felszínen a leglátványosabbak.
Ahogy például a párkapcsolati témában a megcsalás a leghangosabb probléma, pedig messze nem a leggyakoribb.

Sok más dolog azért nem olyan látványos, mert a kulturánk valamikor úgy döntött róluk, hogy az úgy rendben van. De hogy nem feltűnő, az nem azt jelenti, hogy ártalmatlan. Sőt, sokszor pont a csendesebbek a rosszabbak.

Másoknál is ez van, ez normális

Írtam már arról, hogy sok kapcsolatban hogy megy ez. Lehet, hogy már veled is előfordult ez. Megérzed, hogy valami nem jó, és észreveszel néhány konkrét problémát is, ami ezt jelzi. Aztán megkérdezel pár embert, elolvasol pár cikket, és a végén az jön ki, hogy igazából nincs is baj. Máshol is így megy, máshol se jobb, ez így normális.

De ha tényleg nem lenne baj, akkor nem kellene megmagyaráznunk magunknak, hogy nincs baj.

Ha normális, akkor jó?

És egyébként ez igaz, tényleg normális. De hogy valami normális, az nem azt jelenti, hogy jó. Hanem csak azt, hogy az emberek nagy része most éppen így csinálja, így gondolja.
És sok esetben nem véletlenül vált normálissá, hanem azért, mert volt, akinek megérte, hogy azzá tegye. Erre kicsit később még visszatérünk.

Néhány évtizede teljesen normális volt rágyújtani étteremben, repülőn, kisgyerekek mellett. Orvosok reklámozták a cigit. Az nem változott, hogy káros-e, csak az változott, hogy mit hívnak normálisnak. Ma sikeresnek számít az, amikor valakinek soha nincs ideje semmire, amit szeretne, és a kimerültség már-már büszkeséggé is tud alakulni. Régebben ez nem hangzott valami jól, ma normális és sokan törekednek is rá.

Vagy ott van a telefon. Ma teljesen normális, hogy sokaknak az az első, amit reggel megnéznek, és az utolsó lefekvés előtt. Hogy néhány percenként ránéznek, akkor is, ha nincs is rajta semmi, csak megszokásból. Munka közben, beszélgetés közben, a lámpánál. Húsz éve furcsán néztünk volna erre. Ma fel sem tűnik senkinek.

Függőségre hajlamos?

Biztos hallottad már a kifejezést: „függőségre hajlamos személyiség”.
Eszerint van, aki könnyen elkap bármilyen függőséget, és mások meg nem.

De mi a különbség a két ember között?
Az egyik így született, a másik meg úgy?
Vagy „csak ilyen a személyisége”?
Valami fontos mintha hiányozna ebből a normális magyarázatból…

Gondolj bele, mit is jelentene ez. Vegyük egy jó napodat, amikor tényleg jól érzed magad. Ilyenkor két dolog történhet.

Az egyik: érzed magadban a hiányokat, és mindig, mindegyiknél azon dolgozol, hogy a valódi megoldással töltsd ki az űrt, bármilyen messze is van egyelőre. Ha ebben őszintén magadra ismersz, akkor nagyon jó, különleges úton jársz. Ez nagyon nagyon, nagyon ritka.

A másik, ami sokkal gyakoribb: nem azért nem érzed a hiányokat, mert nincsenek, hanem mert éppen el vannak fedve. Idővel mindegyikre megtaláltad, hogy mivel tudod egy időre eltüntetni, hogy ne kelljen velük foglalkozni. A telefon, a görgetés, egy videó, egy édes falat, megnézni hány lájkot kaptál, vagy hogy milyen értesítéseket… bármi, ami elfedi a csendet vagy az ürességet.

Ha többnél is magadra ismersz, akkor az sem feltétlenül hiba. Még sosem találkoztam olyannal, akinek egyetlen ilyen se lenne. De ez nem is meglepő, mert ezeket nem kell keresnünk. Körülvesznek, és egyre jobban az arcunkba tolják őket.

Az alkohol szinte minden összejövetelen, hétvégén megszokott, és van amikor furán is néznek arra, aki nem iszik. Ez nem azt jelenti, hogy ettől lesz valaki függő. De akinek pont az alkohol az, ami igazán betalál, annak ez sokat nehezít a helyzetén. Főleg amikor le akar szokni, vagy leszokás után el akarja kerülni, és közben folyton kínálgatják vele.

Ugyanez vonatkozik a sportfogadás vagy a szexuális tartalmak reklámjaira a neten, egyre több helyen. Ha még nézel tévét, akkor tudod, milyenek ott a reklámok. A nagy részük márkás gyógyszer, amiket úgy reklámoznak, mint bármi mást, és jól csengő szlogenek is éreztetik, hogy szükséged van rá. A telefonodon a népszerű appok pedig mindent megtesznek, hogy minél több időt tölts velük. Nem azért, mert neked jó, hanem mert nekik az.

Ez csak néhány példa. Ma már annyiféle van belőlük, és annyira mindenhol ott vannak, hogy ahhoz, hogy az összes ilyesmit kikerüld, szinte emberfeletti erő kellene.
Szinte.

Függőségre hajlamos?

Sosem az a lényeg, amit csinálunk, hanem amire valójában vágyunk azalatt. És majdnem mindig valami egész másban van a válasz, mint amit a felszínen lehet látni.

Példák:
Aki egyre több lájkra vágyik, az valóban a lájkokra vágyik? Vagy például arra, hogy érezze, hogy számít valakinek, hogy észreveszik? Ha az utóbbi, akkor a lájk sosem lesz elég jó, mert a valódi hiányon nem segít.

Egy jó beszélgetés vagy lelkes randi közben nem jut eszedbe, hogy elővedd a telefonod, hogy megnézd, hátha lájkolta valaki valamidet.

Este otthon boldogan egy jó nap után senkinek nem jut eszébe, hogy na jöhet a pornó. Ha egy párkapcsolatban minden rendben, akkor meg azért nem jut eszébe, mert téged akar. Ha pedig magányosságból fakad, azt az esetet tökéletesen érzékelteti ez a régi, mémmé vált komment: „nem akarok kanos lenni, csak azt akarom, hogy végre szeressenek”.

Amikor valakinek nap mint nap meg kell mutatnia közösségi médián, hogy mennyire boldog és sikeres, az pont arról árulkodik, hogy valami fontos dolog hiányzik belül. És ami tényleg megvan, arról nem érezzük úgy, hogy folyton bizonygatnunk kell másoknak.

Ki vágyik magára a végtelen görgetésre esténként? Senki. De valami hiányzik, és valami kell ahelyett, akármi. És ez van kéznél a legjobban.

Vagy pont az hiányzik, hogy egy kis időre ne kelljen semmivel foglalkozni. De ha éppen nincs semmi elterelés, akkor viszont elkezd járni az agyunk, és ezt sokan rosszul viselik.

Gondolj bele, hogy mikor görgetsz a legtovább, céltalanul. Nem akkor, amikor jó napod van, vagy elégedett, boldog vagy. Hanem amikor csak úgy… vagy. Amikor leteszed, majd pár perc múlva megint ránézel… és nem is igazán tudod, hogy mit keresel.

És nem véletlen, hogy mik hiányoznak nekünk a leggyakrabban.
Nem véletlen, ha soha nem érezzük magunkat
elég szépnek,
elég sikeresnek,
elég fontosnak,
elég jónak,
elég boldognak.
Nem véletlen, ha mindig kell még valami.

A média, közösségi média, az egész szépségipar, és még sok más iparág pontosan erre van kiélezve. Meg kell, hogy teremtsék benned a hiányt, mert csak így lesz belőled vásárló, vagy éppen termék. Nem a te hibád, hogy ez elkapott. A fontos kérdés az, hogy mit kezdesz vele, miután már felismerted. Hogy elkezded-e visszavenni tőlük saját magadat.

Egy kérdés magadnak

Van egy egyszerű és praktikus dolog, amit bármikor megtehetsz.
Amikor legközelebb rajtakapod magadat, hogy nyúlnál valami ilyenért:
Ez tényleg közelebb visz a megoldáshoz?
Vagy csak elfedi, lehalkítja, eltompítja a hiányt egy kis időre?
Nem biztos, hogy mindig tudod majd rá a választ.
És sokszor ezután is az elfedést fogod választani.
De minden alkalommal egy kicsit tisztábban látod, hogy mi történik benned.

Ki lehet belőle mászni?

Az elvonó

Sokan ilyenkor arra jutnak, hogy akkor a megoldás az elvonó.
A szót ismerjük, mert ez van a köztudatban, és a filmekben is, de keveseknek van vele saját tapasztalata. Az ötlet az, hogy elvonni, tehát „elvenni a függőtől” azt, ami a problémát okozza.

De ugye már látod, hogy amit elveszel ilyenkor, az nem a probléma, hanem csak egy megtestesülése annak.

Ha a probléma nem lesz megoldva, akkor mást fog majd találni, hogy helyettesítse, tehát még csak nem is kell visszaesnie a korábbiba.

Most, hogy már látod, mi történik a felszín alatt, kérdezd meg magadtól:
ettől tényleg meg is oldódik valami?
Elvesszük tőle azt, amivel elfedi. Oké.
De ugyanúgy ott marad a hiány, amit elfedett.
Az igazi nehéz munka az elvonó után kezdődik, nem pedig azzal ér véget.

Ha úgy érzed, hogy indokolt az elvonó, akkor csináljátok.
De ne feledd: amikor annak vége, még nem oldódott meg a probléma.
Ott kezdődik az igazi rész, amikor valódi változást érhettek el.

Az elvonó sikeres esetben sem a teljes megoldás, hanem egy lehetőség. Viszont ez a lehetőség korábban is megvolt, de mégsem sikerült, tehát most majd másképp, jobban kell csinálni. Ezután kezdődik a legfontosabb munka.

Az ellenállás

Ezért van, hogy valamiből könnyű kimászni, valamiből pedig nagyon nehéz, vagy akár lehetetlennek tűnik. Mert nem elég csak abbahagyni. Vissza is kell menned oda, ahol a helyettesítő utat választottad, és onnan elindulni a valódi megoldás felé.

Csakhogy ez már korábban is nehéz volt, és azóta még messzebb került. Hátrányból indulsz. És erre rájön a rövidebb út vonzereje és visszahúzása, pont olyankor, amikor egy kicsit is elkezdesz kételkedni magadban. Ennek a csapdának ez a természete.

A filmekben ilyenkor van az, hogy valaki büszkén mondja, hogy már hónapok óta ellenáll valamilyen függőségének, és hogy ez mennyi erőfeszítéssel jár. És ez tényleg komoly eredmény.

De vajon mi fog történni, amikor egyszer elfogy az akaraterő? Ha közben a hiány, az üresség még mindig ott lesz betöltetlenül, akkor ez csak idő kérdése.
Ha csak a kísértéssel küzdesz, anélkül, hogy a kísértés okával is foglalkoznál, akkor csak saját magad ellen fogsz küzdeni. Ebben pedig előbb-utóbb mindenki kimerül.

Nem csak a pótlékot kell nagy erőkkel távol tartani, hanem megtalálni és betölteni a hiányt, ami egyáltalán szükségessé tette azt. És amint az igazi megoldás elkezd a helyére kerülni, a pótlék úgy veszít egyre többet a vonzerejéből, és a hasznából is.

A harcot nem úgy tudod megnyerni, hogy végtelen akaraterőd lesz, hanem úgy, hogy egyre kevesebb akaraterő kell az ellenálláshoz.

Csak egy pillanat, de igazi

Emlékszel a történetben a reggelre, amikor kipihenten, tiszta fejjel ébredt, és egy ideig minden más volt?
Az egyáltalán nem volt valótlan.
Csak annyi történt, hogy végre egy kis időre nem a véget nem érő problémái rágták, hanem arra tudott figyelni, ami előtte van.

És ami előtte van, az nézőpont kérdése.
Egyedül volt, igen.
De ez azt is jelenti, hogy tele lehetőséggel és kötöttségek nélkül.
Itt az előny és a hátrány ugyanaz, de ő egyre jobban megszokta, hogy a normál üzemmódjában csak a hátrányt látja.

Ilyenkor van egy érdekes lehetőséged. Úgymond elmentheted magadban ezt az állapotot, ezt az új szemüveget, amin át egy pillanatra másképp láttál. És később, csak magadtól, minden külső segítség nélkül megpróbálhatod újra elővenni.

Ne lepődj meg, ha nem sikerül, mert ez nehéz. Sokkal nehezebb, mint a legtöbb praktikus tipp, amit írni szoktam. De pont ezért van benne a legnagyobb lehetőség is. Érdemes megpróbálni és gyakorolni.
 
 
2. rész

A gyakorlati rész

Most jön a gyakorlati rész. Ez könnyebben olvasható és érthető lesz, de ne ess bele a csapdába.

Hiába használsz módszereket és trükköket, bármennyire is jók, ha nincs helyén a stratégia.

Amikor eltűnik a józan ész

Ha van már tapasztalatod, akkor tudod, hogy a leszokási időszak miről szól. Sokan fogalmaznak úgy, hogy harc önmaguk ellen. Szerencsére valójában ennyire nem rossz a helyzet, de fontos, hogy miért érezni mégis annak.

Amikor egy komoly függőségről nagy erőfeszítéssel és fegyelemmel megpróbálsz leszokni, olyankor hatalmas hullámok lesznek mindenben. Lesznek könnyű napok, és lesznek napok, amikor a türelmed, az akaraterőd, a kitartásod, az egész elméd a végletekig lesz feszítve.
Ebben az állapotban nagyon messze leszel a józan gondolkodástól. Ez nem hiba, ez a leszokás folyamatának része.

Sőt, nem csak része, hanem a legfontosabb része, mert ilyenkor dől el minden. Mert pont ezek a legnehezebb pillanatok azok, amiket ha átvészelsz, akkor a többi, normál helyzet egyre könnyebbé válik.

Ezek azok a pontok, amikor teljesen el tud tűnni a józan gondolkodás. Ilyenkor kezdesz alkudozni magaddal. Ilyenkor meg tudod győzni saját magadat arról, hogy igazából nem is baj, ha a mai nap visszaesel, az nem fog ártani.

Sok furcsa gondolatot és logikát hallottam másoktól, amik ezekben a pillanatokban történtek. Némelyik annyira szürreális, hogy utólag nevetnek rajta, hogy ezt hogy gondolhatták komolyan, mert semmi értelme nincs. És tényleg nincs értelme, de az ilyen helyzetben az elménk meggyőzően el tud hitetni velünk szinte bármit.

A legnehezebb pillanatokban a visszaesés nem úgy történik, hogy „gyenge vagyok, ezért engedek neki”. Hanem úgy, hogy egyszer csak teljesen értelmesnek tűnik, hogy miért ne férne bele most az egyszer. És pont ez a veszélyes benne: nem úgy érzed, hogy elgyengültél, hanem hogy végre tisztán látsz.

Gondolj bele, hogy hangzik ez.
„Egy hete tökéletesen csinálom a diétát, ezért most igazán megérdemlek egy fél tortát, aztán holnaptól megint hibátlanul csinálom majd.” Vagy a klasszikus „jövő héttől majd nekikezdek komolyan tényleg”.
Olyankor nem kifogásnak hangzik, hanem logikus érvelésnek.

Ha ilyen gondolatokat tapasztalsz, amikor már jóideje kitartasz, és felismered a csapdát, és nem engedsz neki, az nagyon jó jel. Gondolhatsz ezekre úgy is, hogy amolyan elkeseredett próbálkozásai a függőségednek, mert érzi a vesztét, ha így folytatódik a fegyelmed.

„Csak jobban kéne akarnod”

Nem ritka erre azt a véleményt hallani, hogy
„ha lehetetlenné kell tenned magadnak, és nem elég csak egyszerűen elhatároznod, és betartanod, akkor nem vagy elég erős”, vagy
„ha elég komolyan gondolnád a leszokást, akkor nem kéne elzárni magad elől, hanem csak elhatározod, hogy nem, és kész”.

Ez részben még logikus is, de csak akkor, ha valaki nem számolja bele a sok más tényezőt.

Ez a nézőpont úgy ítél téged, hogy közben tapasztalatlanság és legfeljebb felszínes ismeret van mögötte a témával kapcsolatban. Mert akkor, abban a pillanatban, pont az olyan részed akar majd dönteni, amelyik impulzív és nem megbízható.

Nem majd holnaptól!

Legelőször is, ha komolyan gondolod, akkor nem jövő héten kezded el. És még csak nem is holnap egy „mai legutolsó után”, hanem most.

De hát mit számít már ez a fél nap, kérdezheted.
Ezen úgyse múlik már semmi…

Ez sokkal fontosabb részlet, mint látszik. Ha még nincs meg benned annyi elhatározás, hogy most ebben a pillanatban elhatározd és elkezdd, akkor az máris előrejelzi, hogy egyelőre a leszokás még nem fog sikerülni.

Ha ma még akarsz egyet, és majd holnap kezded, az pontosan az az alkudozás és egyezkedés önmagaddal, ami miatt olyan sokszor visszaesés a vége az eredményes hosszú időszakoknak is.

Ez olyasmi, mint amikor valaki novemberben megfogadja, hogy újévi fogadalomként majd januártól végre elkezd sportolni, edzeni, és odafigyelni az evésre… addig meg minden megy majd ahogy eddig.
Ez annyit jelent, hogy nem akarod eléggé, hogy még nem állsz készen rá.

Ha tényleg komolyan gondolod, akkor ez a „most kezdés” az egyik alapvető dolog.

Minél több kiskaput, kiutat hagysz magadnak, annál jobban keresztbeteszel magadnak. Úgy is mondhatjuk, hogy ezekkel biztosítod előre, hogy később a kritikus részeknél visszaess. Így landolhat legkönnyebben a kukában a korábbi hetek vagy hónapok kemény munkája.

Előkészületek

A praktikus dolgokat, módszereket, trükköket két csoportba osztjuk:
előkészületek és vészhelyzeti terv.

Az előkészületekkel kezdjük. Ez az, amit a leginkább ki szoktak hagyni, pedig az eredmény már nagyrészt ezen eldől. A nehéz pillanatokra nem akkor kell felkészülni, amikor már benne vagy, hanem most, amikor tiszta fejjel gondolkozol.

Válassz egy barátot

Ha van olyan barátod, aki alkalmas valódi támogatásra, és komolyan veszi majd a feladatát, az sokat fog segíteni. Tehát nem olyan barát, aki 2 hét után péntek este azt mondja, hogy „Ez csak egy kis bor, mit árthat? Majd holnap úgyis folytatod a nem ivást, nem?„. Hanem olyan, aki ilyen helyzetben, ha kell, kiveszi a kezedből, akkor is, ha tudja, hogy utána mérges leszel rá. Elérhetőnek kell lennie, és az alkudozásodra is immunisnak kell lennie.

Válassz egy barátot

A legegyszerűbb, hogy csökkentsd, mennyire van kéznél. Minél több lépés kell hozzá, annál több esélyed van megállni közben. Ez nem oldja meg a gyökerét, de ad egy kis levegőt a valódi munkához.
Ez egy nagyon hatásos dolog, de csak akkor, ha érted, miben segít, és miben nem. A sikere csak abban rejlik, ahogyan előkészíted, és hogy tudod, hogy mire jó, és mire nem.

Példák:
Nem csak nem nyitod meg az appot, amiről le akarsz szokni, hanem le is törlöd.
Nem csak nem veszed le a polcról a borosüveget, hanem nem is tartasz otthon egyáltalán, és kerülöd azokat a helyeket, ahol kínálni fognak.
Nem görgetsz nőket instagramon, akkor sem, ha ruha van rajtuk, mert sok kis apró lépéssel könnyen el tudsz jutni a pornóig, amit el akarsz kerülni.
Ha le akarsz szokni a céltalan görgetésről, akkor nem nyitod meg az appot azzal a céllal, hogy de csak 10 posztot fogsz megnézni, aztán abbahagyod.
Nem csak nem tartasz otthon csokit, hanem a boltban sem sétálgatsz az édességes résznél, ha nem muszáj.

Ez mind olyan lenne, mint az alvó medvét bottal piszkálni… csak idő kérdése. Az egyetlen kockázatmentes taktika az, ha simán csak nem mész a közelébe, amikor lehet.

Nagyon sok féle kreatív akadályt ki tudsz kitalálni magadnak, amikkel nem csak pár percet nyersz, hanem akár órákat. Ezeket nem sorolom fel, mert attól függenek, hogy neked mik a legnagyobb veszélyforrásaid, és hogy pontosan mi a függőség.

Fontos, hogy ha elő is készíted tökéletesen ezt a részét, az nem jelenti azt, hogy ez meg fog akadályozni a visszaesésben. Ezekkel csak időt nyersz. Értékes időt, ami alatt vissza tudsz térni a józan, fegyelmezett gondolkodásodhoz, hogy végül nemet mondj. Az appot újra le tudod tölteni 10 mp alatt, egy üveg ital vagy cigi pedig sokszor maximum pár perc távolságra van.

És ne hidd el, ha valaki azt mondja, hogy ez a módszer gyengeség. Ahogy a példákból láttad, pont az ellenkezője: ez nem gyengeség, hanem előrelátás és tervezés. Azt mutatja, hogy komolyan gondolod, és nem becsülöd alá a kihívás nehézségét.

Ha pedig a tervezés során szándékosan hagysz magadnak lehetséges kiutakat, akkor azzal is keresztbeteszel magadnak, és azt is mutatja, hogy nem akarod eléggé. Pl. letörlöd a telefonodról az appot, de gépeden ott hagyod, hátha mégis kelleni fog. Vagy ha elrejtesz egy doboz cigit valahova, hátha egyszer mégis szükség lesz rá.

A jelen hazudik

Ha már megvan az, amiről beszéltem az írás első felében, akkor is jól fog jönni valami cél, jutalom, amire könnyen tudod magadat emlékeztetni.

A visszaesés ingere a jelenben ígér valami jót.
A fegyelem jutalma pedig messze van.
Ezért olyan könnyű a pótlékot választani, ha egy kicsit is elveszíted a fegyelmet.
Van erre egy egyszerű de hatásos módszer.

Ha az inger pillanatában bele tudsz gondolni, hogy valójában mi van a két döntés mögött, akkor a pótlék hirtelen el fogja veszíteni a vonzerejét.

Példa:
Már hetek óta tökéletesen csinálod a diétát, és működik is jól, de hirtelen elkap az inger egy tálca sütiért. A jelenben a sütinek nagy a vonzereje, a fegyelemnek pedig semmi.
De felteheted a kérdést így: melyik fog neked több örömet, elégedettséget, boldogságot okozni? Egy tálca süti most, vagy egy olyan alak 3 hónap múlva, amire büszke leszel és jobban fogod érezni magad?
Így már egyértelmű lesz a válasz.

De hogyan változna a helyzet, ha ilyesmi lenne a kérdés?
Melyik jobb: most elszívni ezt a cigit, vagy hogy 80 éves korodban kicsit egészségesebb legyél?
Ez viszont nem túl hatásos, ugye?

Azt nem tudod igazán elképzelni, hogy 20-30 év múlva egészségesebb leszel, mert túl messze van. De azt igen, hogy mondjuk 2 hét múlva sokkal jobban fogod érezni magad.

Nem hatásos az sem, hogy majd „évek múlva majd megbánom”. De az már igen, hogy „ha most megint engedek, holnap reggel megint ugyanúgy fogok magamra nézni, mint eddig, és kezdhetem elölről„.

Nagyon fontos, hogy minden percben úgy érezd, a jutalomnak legalább egy részét belátható időn belül megkapod.

A 30 napos mítosz

Sokaktól hallottam már ezt a varázslatos 30 nap dolgot, amit valahol a neten olvastak. Hogy ha kibírod az első 30 napot, akkor sikerült. Mert hogy „ennyi idő kell a szervezetnek, hogy valami szokássá alakuljon„.
Jól hangzik, de nem igaz.
Nem foglak ezzel kapcsolatban untatni a részletekkel és a miértekkel, de két fontos dolgot tudnod kell erről.

Amikor egy éveken át, vagy akár évtizedeken át tartó függőségről van szó, akkor ha belegondolsz, mennyire tartod hihetőnek, hogy csak 30 napot kell kibírnod, és utána kész, megoldottad?

A másik baj az ezzel, hogy tudatalatt ez azt sugallja, hogy csak 30 napig kell fenntartanod a fegyelmet és az erőfeszítést. Emiatt gyakori, hogy a 31. napon büszkeség és ünneplés van, a 32.-en meg teljes visszaesés.

És az is gyakori, amikor az ellenállás nehézsége nem csak hogy nem csökken 1 hónap után, hanem azután indul be igazán a harc. Vagy akár 3 hónap után. Ha mindenáron akarsz valami láthatáron lévő időtartamot, amit szem előtt tartasz, akkor fél évet mondanék.

De a legjobban akkor jársz, ha semmi ilyet nem tartasz szem előtt.
Miért?

Mert ha komolyan gondolod, akkor a változás örökre szól, szóval nincs is mit számolnod rajta. Egyszerűen csak mostantól így lesz. A legfontosabb lépés egy függőség legyőzésénél, amikor hónapok után egyszer csak feltűnik, hogy basszus, el is felejtetted számolni a napokat, hogy gondolkozol, mennyinél is tartasz most. Ezt a kulcsfontosságú dolgot dobod el magadtól, ha egy konkrét időtartamra koncentrálsz.

Kinek mondd el

Sok helyen olvasni, hogy érdemes elmondani minél több embernek, mert ez nem betegség, nem szégyen, stb.
Én az ellenkezőjét javaslom. Ha nincs egy ilyen barátod, amilyenről beszéltünk, akkor általában jobb, ha senkinek nem mondod.

Kezdjük a „mert ez nem szégyen” dologgal.
Ez jól hangzik, de attól függően, hogy pontosan miről van szó, valójában nagyon is szégyen lehet a kívülállók szemében. Sőt, komoly károkat okozhat a munkahelyeden, közvetlenül, vagy akár közvetve.

Nézzünk egy példát:
Egy kollégád büszkén meséli, hogy már fél éve tiszta, miután négy éven át szerencsejátékfüggő volt, és hiába próbált korábban leszokni. És tényleg büszke lehet rá, mert ez komoly teljesítmény.

De tudod mi az, ami még ennél is nagyobb teljesítmény? Ha valakinek soha nem is volt ilyen gondja…

Igen, ez elsőre talán rosszul esik, de van benne valami nagyon fontos.

Ez az egész, a négy év küzdelem, a győzelem, a büszkeség, és mindaz amit érez, az csak az te világodban létezik és van ekkora jelentősége. Aki kívülről nézi, és sosem volt ilyen gondja, annak ez nem egy hősies, embert próbáló történet rengeteg erőfeszítéssel. Neki inkább annyi, hogy „aha, szóval eddig játékfüggő voltál”. Ennyi marad belőle.

És azt sem akarod, hogy ez az egész valamilyen közegben az identitásod részévé váljon. Ha a változás tényleg örökre szól, akkor amúgy sem fog már erről szólni az életed.

És van ezzel még egy probléma, ami viszont állandó veszély lehet a leszokásban is.

Ha valami függőség nem szégyen senki szemében, az legtöbbször azért van, mert nem is tartják problémának. Ha azt mondod valakinek, hogy te nem bírod megállni, hogy esténként 2 órán át céltalanul görgesd a facebookot, és hogy felhúzd magad olyan posztok miatt, amik szándékosan pont arra vannak kitalálva… akkor majdnem biztosan nem fogja szégyennek gondolni. Mert mások is azt csinálják. Mert ez normális ma.

Ha valaki nem veszi komolyan a függőséget, amiről te le akarsz szokni, akkor újra meg újra eléd fog kerülni, amikor vele vagy. Kínálják, rábeszélnek, hogy „ugyan, ettől nem lesz semmi bajod„, vagy akár csak csinálják melletted, mintha mi sem lenne természetesebb.

Olcsó örömök

Van valami, ami minden esetben sokat segít. Ha egy időre tudatosan háttérbe szorítod az életedben az olcsó, azonnali, felszínes örömöket, azokat, amiket erőfeszítés nélkül kapsz, az meglepően sokat fog változtatni akár néhány hét után. Az, ami most szürkének és unalmasnak tűnik, vissza tudja nyerni az ízét, élénkségét.

Ez valódi, és hihetetlenül egyszerű, de nagyon nehéz elkezdeni.

Viszont ezt is el szokták ferdíteni a neten, és sokféle dopaminnal kapcsolatos jól hangzó szót használnak hozzá, vagy nem létező, de tudományosnak hangzó tényekként beszélnek róla. Könnyű elveszni a részletekben, és elveszteni szem elől az egész lényegét.

Ebbe itt most nem megyek bele jobban, de ez a mai világunk egyik legfontosabb témája, amiről egy másik írásomban beszélek részletesen.
[LINK] Amikor már teljesen lemerültél, és semminek nincs értelme [link még nem aktív]

Vészhelyzeti terv

Ez az, amit akkor vetsz be, amikor már éles a helyzet, amikor az inger győzni készül. És pont azért működik, mert nem arra épít, hogy majd abban a pillanatban is jól fogsz dönteni.

A hívás szabálya

Ha van olyan barátod, amiről beszéltünk korábban, akkor beszéljétek meg előre ezt a szabályt is: ha bármikor úgy döntenél, vagy akár csak gondolkozol rajta, hogy engedsz bármilyen ingernek, ami miatt visszaesnél… akkor mielőtt ezt megteszed, hívd fel őt, és legalább 10 percet beszélnetek kell erről. És ezután a tiéd a döntés.

Kétféle helyettesítő

Egy módszer az is, hogy a veszély pillanatában helyettesíted valami mással az ingert. Ebből kétféle típus van, és amiket olvasni lehet a neten, azok az első csoportba tartoznak.

Az első: az időnyerő

Ez bármi, ami egy kis időre leköt. Ilyen például, ha amikor elkap az inger, akkor ahelyett, hogy engednél neki, inkább elmész futni vagy sétálni egyet, felhívsz valakit, vagy belekezdesz valamilyen napi feladatba. Ezek nem oldanak meg semmit, de átsegíthetnek azon a pár percen, amikor a legerősebb a késztetés.

Hacsak nem valami nagyon jó és pontosan rád szabott ez a dolog, akkor csak ennyit tud, nem többet. Könnyű előre kitalálni, szinte magától megy, és a kritikus helyzetben nem kell semmilyen döntést hoznod. De cserébe keveset segít.

Érdemes néhány ilyet is beleépítened a tervbe, de ne hagyatkozz erre. Gondolj rá úgy, mint egy apró bónusz réteg a védelmen.

Arra figyelj, amikor ilyeneket keresel, hogy néha pont egy ilyen helyettesítőből alakul ki az új függőség, ha túlságosan ráállsz, mert pont betalál nálad. Habár ez nem is mindig baj. Maradva a futás/sétálás példánál: ha emiatt úgy alakul, hogy a függőségedet végül helyettesíted valami hasznossal, akkor az tökéletes.

A második: a váratlan győzelem

Ha ilyesmik keresése közben esetleg olyat találsz magadnak, ami nem csak időt nyer, hanem akár csak részben valóban be is tölti az eredeti ürességet, akkor az hatalmas győzelem.

Viszont ennél a második csoportnál már igazából arról beszélünk, ami az eredeti probléma forrása. Ami miatt mindez elkezdődött, ami miatt a függőséged egyáltalán létezik, amiről az írásom első felében volt szó. Erre nincs könnyű válasz, és nincs rá általános válasz.

Ha az eredeti űr például a magány, vagy hogy úgy érzed, nem számítasz igazán senkinek, azt nem fogja betölteni egy kör futás vagy séta. Akinek az esti három óra céltalan görgetés a magányt fedte el, az nem fog megoldást találni abban, ha takarít tíz percig, vagy amiket javasolni szoktak a cikkekben.

Ezt nem fogod sehol készen megkapni, és én sem tudom pontosan megmondani neked, ismeretlenül. Úgyhogy ha valaki azt állítja, hogy van egy szuper trükk, ami mindenkinél megoldja, az egyszerűen nem igaz.

 
 
3. rész

Egy utolsó dolog

Lehet, hogy olvasás közben felmerült benned akár többször is:
de ez a példa tényleg függőség egyáltalán?
Pontosabban remélem, hogy felmerült, mert ez is volt a célom vele.

A példák, amiket használtam, nagyon sokszor válnak azzá, és sokszor rejtve, de nagyon erősen rombolják az életminőséget. És ezzel a kérdéssel valójában elérünk valami fontoshoz.

Mert végülis mindegy, hogy mások szerint mi számít függőségnek. A függőség itt bármilyen szokás, amit észreveszel magadon, ami rossz irányba visz, és ezért ki akarsz törölni az életedből, és ez nehezen megy.

És ez visszafelé is ugyanígy működik.

Bármilyen jó szokás, amit komolyan fel akarsz venni és meg akarsz tartani, ugyanezekbe az akadályokba ütközik.

Ha elhatározod, hogy mostantól tényleg edzel és odafigyelsz a diétádra, de aztán újra meg újra kihagyod, mert aznap épp lusta vagy, vagy találsz rá egy jó kifogást:
„Ma úgyis jobban járok, ha inkább pihenek és regenerálódok.”
„Majd jövőhéten bepótolom a mait, majd edzem kétszer annyit.”
„Nem baj, ha kihagyok most négy napot, mert utána annál jobb lesz.”

…akkor az pontosan ugyanaz az alkudozás önmagaddal, amiről eddig beszéltünk.

Vagyis amiről eddig beszéltem, az nem csak függőségekről szól. Hanem arról, hogyan lehet bármilyen rossz szokást elhagyni, és bármilyen jó szokást felvenni és megtartani, ha elhatároztad, hogy tényleg komolyan akarod.

És ami talán a legfontosabb: most már előre látod azokat a csapdákat, amiket bármilyen pozitív változni-akarás állít elénk. Mert ugyanazok térnek mindig vissza, akármelyik irányba indulsz.

Ha ebből a hosszú írásból csak egy valamit megjegyzel, akkor bármilyen pozitív változásnál jó irányba tudsz majd indulni, felkészülve az akadályokra.

Sosem maga a szokás a lényeg, és sosem egy módszer vagy trükk a megoldás.

Nem számít, hogy ital, cigi, szerencsejáték, pornó, telefon, játék vagy édesség, amit el akarsz hagyni. Vagy hogy éppen egy jó szokás az, amit nagyon akarsz, de nem sikerül megtartanod. Az számít, hogy mi van alatta. A feladatod, hogy ezt megtaláld az írás első része alapján. A második rész pedig segít kitartani, amíg keresed.

Ha pedig megtaláltad a probléma magját és a megoldását, ha betöltötted az űrt, akkor a módszerek stabil utat adnak a teljes változásod megvalósításához.

Vannak sokkal célzottabb dolgok is, apró de meglepően hasznos trükkök is, de azok már mind azon múlnak, hogy pontosan mi a függőség, és tőled is. Ezekre itt nem tudok általános példákat írni, mert pont az a lényegük, hogy személyre szabottak.

 
Nem ritka az sem, hogy amikor valaki ezt megérti, akkor elkezd keresni magában, de mégsem talál semmi konkrét dolgot. Hanem inkább valami alig megfoghatót. Egy sokkal mélyebb ürességet, amit nem tudsz megnevezni, és nem is tudod, mivel tudnád betölteni.

Ha nálad ez a helyzet, az nem jelenti azt, hogy nincs megoldás. Csak azt, hogy mélyebbről indul a dolog.
Erről szól ez a másik írásom: [LINK][link még nem aktív]