Mondhatnám én is, amit a cikkek meg a posztok szoktak erről. Hogy valójában súlyosan érzelmileg sérült vagy, talán elkerülőszorongókötődő is, és ezért nem tudsz túllépni rajta.
És hogy mindez nem a te hibád.
Ezzel sok probléma van, de a legfontosabb az, hogy ez még senkin nem segített. Eddig is tudtad, hogy nem vagy jól, különben nem olvasnál erről. Ha nagy szavakat mondanak rá, attól nem lesz jobb, legfeljebb úgy érezheted pár percig.
Mi másra fogunk koncentrálni.
Ezt akkor érdemes olvasnod, ha te meg akarod oldani ezt a problémádat.
Ha tényleg tovább akarsz lépni. Ez egyértelműnek hangozhat, de azért gondolj bele. Kérdezd meg magadtól, hogy tényleg le akarod-e zárni ezt a kapcsolatot.
És ezzel meg is van hozzád a legelső kérdésem.
Mit jelent neked, hogy továbblépni?
Tegyél félre mindent pár percre, és csak magadra figyelj. Próbáld megfogalmazni magadnak úgy, hogy nem használod hozzá a továbblépés szót. Annyira természetessé vált azt mondani, hogy „nem tudok továbblépni”, hogy gyakran bele sem gondolnak igazán, hogy pontosan miről van szó, hogy mit is akarnak valójában.
Nem mindig olyan könnyű ezt megválaszolni, mint elsőre hangzik. Mielőtt továbbolvasol, gondolj bele, hogy mit szeretnél, és mi akadályoz ebben.
Hol tartasz most?
Ha megvagy vele, akkor nézzük meg együtt, hol tartasz te most. Ezt magadtól sokszor nehéz észrevenni, ezért olvasd el mindhárom csoportot, és nézd meg, melyik áll hozzád legközelebb.
Ha ilyesmi gondolatokat ismersz fel magadban:
– Tudom, hogy el kéne engedtem, de még azért reménykedem, hogy be fogja látni.
– Csak azt akarom, hogy olyan legyen vele, mint volt.
– Mi van, ha ő az igazi és én meg hagyom elúszni?
– Azt hiszem ő az, akire egy életen át szükségem van.
– Nem tudom mikor leszek újra kész egy kapcsolatra, de egyszer nagyon szeretném vele majd újrakezdeni.
Akkor amit valójában szeretnél, az nem a továbblépés, hanem hogy visszakapd őt. Ez nem baj, de ez pont az ellenkező irány. Amíg ez a helyzet, addig a továbblépés még el sem kezdődött.
Ha úgy érzed, hogy ez te vagy, akkor neked most inkább ezt az írásomat ajánlom: [hogyan szerezd vissza link még nem aktív].
Ha nem gondoltál hasonlókra, vagy már nem gondolsz rá, akkor olvass tovább.
Vagy inkább ilyesmiket?
– Nem megy ki a fejemből, folyton eszembe jut, pedig próbálok másra koncentrálni.
– Nem ismerek magamra mostanában. Csak újra jól akarok lenni.
– Csak azt akarom, hogy végre kimenjen a fejemből, és újra önmagam lehessek.
– Nem tudok megnyílni másoknak, alig tudok megbízni bárkiben.
– Megismertem valakit, és azt várom, hogy mikor fog ez is elromlani.
– Csak fel akarok ébredni, és nem rá gondolni először.
– Nem tudom hogy tehetném magam túl rajta, nagyon magam alatt vagyok.
Ha ezek passzolnak rád, akkor te már nem lezárásra vársz. Nem tőle vársz valamit, hanem saját magadat akarod visszakapni, és folytatni az életedet. Erről szól egy másik írásom: hogyan tudd túl magad rajta, hogyan találj vissza önmagadhoz, és hogyan folytasd az életedet a szakítás után.
Vagy inkább ezek?
– Csak tudni akarom, mi volt az oka.
– Csak egy őszinte beszélgetést akarok vele, és utána tovább tudnék lépni.
– Újra és újra végiggondolom, hogy megtaláljam, mi mehetett félre.
– Azóta is úgy érzem, hogy ez még nincs lezárva kettőnk között.
Ha ilyesmi gondolataid vannak, akkor neked szól az írás többi része is. Ezt nézzük meg most közelebbről, mert nagyon sokan mások is itt akadnak el. Akár éveken át. Miközben várnak valamire, ami lehet, hogy végül sosem jön.
A másik szó, amit ilyenkor sokan használnak, az a lezárás.
Amikor azt mondod, hogy nem tudod lezárni, az azt jelenti, hogy próbálod, de valamire vársz.
Miért nem hagy nyugodni
Ha rossz lett volna a kapcsolat, akkor most nem frusztrálnának megválaszolatlan kérdések.
Akkor egyszerűen fellélegeznél, és mennél tovább.
De nem ez a helyzet.
A kapcsolat jó volt, vagy akár nagyon jó, és semmi nem indokolta, hogy egyszer csak vége legyen.
És ezért akarod tudni, hogy miért.
És természetesen a volt párod tudja az okát, hiszen ő döntött így. Tehát a megoldás simán csak annyi lenne, hogy elmondja neked. Hogy beszélgettek egyet még egyszer utoljára.
De most őszintén.
Amiben a legbiztosabb vagy
Amikor gondolsz rá, vagy meséled a helyzetet, akkor kiemelsz néhány dolgot, ami nagyon jó volt köztetek. Nem apróságokat, hanem fontos dolgokat, amik számítanak. Vagy legalábbis számítaniuk kellett volna neki is. Ezekből is látszik, hogy mennyire fura, hogy mégis szakítás lett belőle.
Három gyakori példát mondok.
– Gyakran emelik ki, hogy pl. a szex is szuper volt. És ez tényleg alátámasztja, amit mondanak, mert a szex a párkapcsolatok egyik alapja.
– Vagy hogy nagyon jól megértették egymást, erős volt az érzelmi intimitás. Bármiről tudtak beszélgetni, igazán megértették egymást.
– Vagy hogy sok közös terv volt a jövőre. Lelkesen és komolyan eltervezték, hogy mit fognak csinálni együtt évekkel később.
Amikor te hasonlót gondolsz, akkor az nem csak egy véletlenszerű példa, hanem azok a legfontosabb dolgok, amik saját magadnak is alátámasztják, amit érzel.
Hogy valami hiányzik, hogy nem teljes a kép.
De tényleg biztos vagy benne?
Vagy belegondoltál, hogy az is lehet, hogy mégse így volt? Ez azért lehet rémisztő, mert úgy tudtad, úgy gondolod, hogy neki ugyanolyan jó volt. Ha kiderülne, hogy még ez sem volt igaz, az olyan érzés lehet, mintha az egész hazugságra épült volna.
És pont ezért ez a legnehezebb rész az egészben. Mert ehhez őszintén, elfogulatlanul kell magadba nézned. Nem az a kérdés most, hogy mit rontottál el, hanem hogy biztos vagy-e benne, hogy tényleg úgy volt, ahogy emlékszel rá.
Lépj egyet hátra, és tedd fel a kérdést:
Mennyire gyakori, mennyire valószínű, hogy ez a vége, ha tényleg így volt? Ha tényleg a legfontosabb dolgok jól működtek köztetek. Hogy valaki szó nélkül lelép, ha tényleg jó volt szinte minden és szuper volt a szex? Akivel mélyen megértettétek egymást, és mindent meg tudtatok beszélni? Vagy akivel a jövőt tervezgettétek.
Előfordulhat. De sokkal gyakoribb, hogy azért történik, mert a másik nem így látja.
Mi van, ha tényleg rosszul láttad?
Ha az, ami számodra a legfőbb bizonyíték volt, neki egészen mást jelentett?
Hogy neki teljesen más véleménye van erről.
Visszatérve a példákhoz:
Mi van, ha számára a szexuális életetek nem volt igazán jó. Ha ő nem azt érezte, hogy megértitek egymást, inkább csak hallgatott, mert nem akart megbántani. Vagy mert nem beszédes típus. Ha ő nem gondolta annyira komolyan azokat a közös terveket, nem gondolkodott annyira előre.
Amikor erőlteted azt az utolsó őszinte lezárás beszélgetést, akkor könnyen „kiderülhetnek” ilyesmik. Nagy esély van rá, hogy nem valami új hasznosat fogsz kapni, hanem azt is lerombolja, amit eddig stabilan gondoltál a volt kapcsolatotokról.
A „kiderülnit” azért tettem idézőjelbe, mert egyáltalán nem biztos, hogy igaz lenne, amit mondana. Ez nagyon fontos.
Mit számít a véleménye?
Szóval akkor ugyan fájdalmas lenne hallani, de legalább megtudnád az igazságot? Hasznos lenne, mert tudnál változtatni rajta?
Viszont amit mondana, az egyáltalán nem biztos, hogy igaz. És ha igaz is, az sem jelenti feltétlenül, hogy veled van a baj.
Gondolj bele: mindegyik példám olyan volt, ami egyszerre lehet igaz az ő szemszögéből, és mégsem fontos neked a jövőben.
Az ízlések nagyon különbözők, és lehet, hogy csak simán nem passzoltatok össze, miután a kezdeti fellángolás halványult és elkezdődtek a hétköznapok.
Viszont komoly kárt tud okozni, ha mégis a lelkedre veszed. Ha ez történik, az azért van, mert túl sokra tartod a véleményét.
De ha már nem vagytok együtt, akkor miért olyan fontos a véleménye?
Mit kaphatsz valójában?
Tegyük fel, hogy ez sem tántorított el, és még mindig úgy érzed, hogy muszáj megtudnod.
Oké. Akkor nézzük meg, hogy miket kaphatsz ettől a beszélgetéstől.
Képzeld el, hogy tökéletesen megy, ő teljesen őszinte veled, és nem tart vissza semmit.
Miket mond neked? Próbáld elképzelni.
De most, hogy itt tartunk, tegyük hozzá azt is, hogy olyantól várod az őszinte beszélgetést a problémáitokról, akivel pont ezelőtt szakítottatok. Tehát pont azért nem vagytok már együtt, mert nem találtátok meg a közös hangot.
Miért gondolod, hogy majd pont ez a végső beszélgetés lenne őszinte, ha a szakítással kapcsolatban sem mondott el mindent?
Háromféle típusú válasz
1. Rossz hallani és haszontalan is
Homályos közhely, amiből igazából nem tudsz meg semmit.
– Már nem éreztem azt, amit régen.
– Valami megváltozott.
– Kialudt a láng.
– Jobbat érdemelsz nálam.
Vagy ami fájóbb lehet, de ugyanúgy nem tudsz meg belőle semmi újat. Nem visz előre.
– Sosem szerettelek igazán, csak kényelmes volt, amíg nem találtam mást.
– Megváltoztál, már nem az vagy, akibe beleszerettem.
2. Rossz hallani, de rólad szól
Ez elméletben hasznos lehet. Mert ha tényleg rólad szól, akkor van benne valami, amin változtathatsz, amit legközelebb másképp csinálhatsz.
Az alapötlet nagyon jó, hogy tanulni akarsz belőle, de…
De itt két baj is van ezzel. Egyrészt ebből is valójában csak annyit tudnál meg, hogy neki valami nem volt jó, ami nem feltétlenül rólad szól. Másrészt közel sem biztos, hogy igaz, amit mond.
3. Fájdalommentes, hasznos, és megkönnyebbülsz tőle
Ez az, amire vágysz. Ezért akarod a lezárást tőle. Őszinte, egyenes válasz, hogy valójában mi volt a probléma. Ettől végre meg tudsz könnyebbülni, és tovább tudsz majd lépni.
Ezzel csak egy baj, de az nagy: hogy nem létezik.
Miért nem?
Mert ha fájdalommentes lenne, akkor nem lett volna oka visszatartani.
Ha az lenne, már elmondta volna.
Már tudnád.
Gondolj bele. Ha küzdened kell érte, akkor azt okkal rejtette el előled. Amit pedig szándékosan elrejt és később is próbálja elkerülni, hogy el kelljen mondani… az nem a fájdalommentes fajta.
A könnyű választ nem kellene kikényszerítened belőle. Azt magától elmondta volna.
Megéri erőltetni?
Tényleg megéri kikényszeríteni ezt a beszélgetést?
Mit gondolsz, mit kapnál tőle valójában, amit ne tudnál már most is?
Nem működött köztetek a kapcsolat, és ő még most, a szakítás után is valamit visszatart tőled.
Mit gondolsz, mi fog történni, ha ezt erőlteted?
Minél jobban erőlteted ezt a lezárás beszélgetést, annál jobban csökken az esélye annak, hogy bármi jót, bármi hasznosat kapj.
Ha elhatározta, hogy a kérésed ellenére sem mondja el neked az igazi okot, akkor annak van valami oka.
Ha elkezded kikényszeríteni belőle, akkor a következő lépés az lesz, hogy hogyan tudna mégis kibújni a beszélgetés alól. Hogy le legyen róla a gond. Erre a legkönnyebb megoldás néhány mondvacsinált, egyszerű, semleges ok, esetleg klisé.
Képzeld el, hogy annyit vártál rá, annyit kérted a beszélgetést, és miután végre megkapod a várva-várt lezárást, végül annyival sétálnál el, hogy túl sokat beszélsz, vagy hogy túl nagy az orrod, vagy hogy te jobbat érdemelsz.
Sokszor nem azért nem mondja el, mert bántani akar vele, mert azt akarja, hogy a sötétben tapogatózz. Hanem pont fordítva, mert nem akar még több fájdalmat okozni egy amúgy is fájó szakítás után.
Nem azért nem kapod meg a választ, mert nem érdemled meg, vagy mert valamit rosszul csinálsz.
Hanem mert az a válasz, amire vársz, vagy nem segítene, vagy nem is létezik.
És amíg vársz rá, addig hónapok telnek el, amiket magadra fordíthatnál.
Ami alatt valóban továbbléphetnél.
Ha eddig valamilyen lezárásra vártál, az nem továbblépés volt, hanem várakozás, ami visszatartott téged. A továbblépés akkor kezdődik, amikor abbahagyod a várást, és magadra kezdesz figyelni. Hogy ezt hogyan kezdd el, és mi segít benne, arról szól a következő írásom. Ha innen mész oda, akkor majd ugord át rövid a bevezetőt, és a dupla vonal alatt kezdj, „Az első lépés” alcímnél..
