Baj, ha folyton vitatkozunk?

Baj, ha folyton vitatkozunk?
Ha ezt kérdezed, akkor annak oka van.
Hogy felmerült benned a kérdés, az már önmagában jelez valami fontosat. Nem biztos, hogy az a baj, amire gondolsz. De valami ott van.

Miből lesz veszekedés?

Jól működő pároknál is vannak dolgok, amikben nem értenek egyet. És vannak, akik viszont azt gondolják, hogy mindent meg kell beszélni és meg kell oldani. Hogy sosem maradhat köztetek olyan, amiben nem értetek egyet.

Nem vagyunk egyformák, tehát erre nincs könnyű, sablonos válasz. Legalábbis olyan nincs, ami működik is.

A sikeres párok értik és elfogadják, hogy néhány konfliktus elkerülhetetlen. És mindig lehetnek dolgok, amikben nem értenek egyet. Ha a kapcsolat egyébként boldog és harmonikus, akkor ne hagyd, hogy kisebb nézeteltérések elrontsák.

A kérdés nem az, hogy vannak-e problémáitok, hanem hogy miből adódnak, és hogyan kezelitek vagy oldjátok meg őket közösen.

Nem a kiabálás a legrosszabb

A türelmetlenség, kiabálás vagy indulatosság messze nem ideálisak heves viták közben, de ezeknél sokkal rosszabb dolgok is történnek, amik örökre megváltoztathatják a kapcsolatot.

Ha valaki nehezen parancsol az érzelmeinek veszekedések közben, és impulzívvá válik, akkor még mindig lehet, hogy a fő motivációja a harmónia helyreállítása. Emiatt ugyan az ellenkezője történik, de ettől még a szándéka lehetett jó.

A veszekedés lehet heves és hangos is, mégis sokszor másnap újult erővel és szeretettel közelednek egymáshoz. Mert habár a beszélgetés rosszul sikerült, és nem született megoldás, mégis tudják, érzik, hogy mindketten próbálták megoldani a helyzetet.
Legtöbbször minden megy tovább utána, ahogy eddig. De van, amikor megrendül valami az egyikükben, és lehet, hogy sosem áll vissza.

„Úgy érzem, nem tisztel engem.”
„Nem gondoltam, hogy képes ilyet mondani nekem.”
„Őt nem is érdekli, hogy mit próbálok mondani.”

Sokféleképpen fogalmazzák ezt meg. Ha tapasztaltál már ilyet, akkor tudod, hogy mire gondolnak. A közös ezekben, hogy erősen sérült vagy összedőlt benne a párjáról alkotott képe.
Ez kívülről tűnhet túlérzékenységnek is, mert lehet, hogy a konkrét helyzetben nem történt semmi olyan drasztikus, ami ezt indokolná. De egy kisebb dolog is elég volt ahhoz, hogy felszínre hozzon egy komoly problémát vagy sérelmet, ami mellett már nem tud elmenni.

Arról már sokat írtunk korábban, hogy a kapcsolatok sosem egyik napról a másikra romlanak el. Mindig vannak korai figyelmeztető jelek. Vannak, amiket nehezebb észrevenni, de egyik sem „láthatatlan red flag”.

Fájó lehet az is, ha azt érzi, hogy a párja nem tesz annyit a megoldásért, mint ő. Vagy hogy nem tesz semennyit érte. Van, amikor ez tovább fokozódik. Ő azon dolgozik, hogy jobb legyen köztük, a párja pedig szándékosan hátráltatja őt. Lekezelően beszél vele, gúnyolódik, vagy letagadja, amiben korábban megállapodtak. Ez már azt is érezteti vele, hogy még a céljuk sem közös.

Nem vagyunk egyformák, ezért nincs pontos, egységes útmutató ahhoz, hogy kinél mi az, ami már túl sok neki. A jó hír, hogy ha valóban az a célod, hogy újra jó legyen köztetek, és ezért mindent meg is teszel, akkor ezt ő is érezni fogja. Még a viták és veszekedések közben is.

Mit tehetsz?

Sokkal könnyebb észrevenni a párodon, hogy miben kellene változnia. Magadon ugyanezt sokkal nehezebb.

Ezért itt nem arról lesz szó, hogy őt hogyan változtasd meg. Hanem arról, amit te tudsz másképp csinálni. Egyedül is, már a következő vitánál. Tudatos jelenléttel és gyakorlással ég és föld lesz a különbség.

Mielőtt beszólnál neki

Senki sem kezeli tökéletesen a vitákat. A változás nem úgy kezdődik, hogy hirtelen minden jól megy. Hanem úgy, hogy egy vita ugyanúgy rosszul sül el, de közben már tudatosan is jelen vagy benne. Figyeled magadat is, és azt is, hogy ő valójában mit mond, mit érez.

Magadon legelőször azt, hogy mit akarsz elérni ezzel a vitával.

Sokszor nem attól válik egy beszélgetés veszekedéssé, amiről szól, hanem attól, amit közben egyikőtök sem vesz észre.

Mielőtt beszólnál neki, mert megérdemli, kérdezd meg magadtól:
ezzel közelebb kerültök egymáshoz, vagy csak egyre távolabb?
Legyőzni akarod a párodat, vagy megérteni?
Egymás ellen vagytok, vagy egy oldalon?

„Nyugodj le!”

Ha már mondtad ezt indulatokkal teli helyzetben, akkor tapasztalhattad, hogy ez nem működik túl jól.
Erre azért gondolunk, mert érezzük, hogy a frusztráltság és az idegesség lehetetlenné teszi, hogy rendesen folytassuk a beszélgetést. Tehát a megfigyelés jó, csak amit kézenfekvő lenne rá mondani, az sokszor az ellenkezőjét váltja ki.

„Én nyugodt vagyok.”
Ha azt gondolod, hogy te érzelmek nélkül, teljesen racionálisan vitatkozol, akkor… csak nem veszed észre őket. Magadon amúgy is nehezebb ezt észrevenni, veszekedés közben pedig még nehezebb.

Ilyenkor már te sem vagy a legjobb formádban

A „Majd folytatjuk, ha lenyugodtál!” sem szokott jól működni. Ez is ugyanazt csinálja: azt érezteted vele, hogy csak neki kell lenyugodnia. Pedig lehet, hogy ő rólad gondolja pont ugyanezt. Ez pedig ahhoz vezet, hogy már nem arról beszéltek, amit meg akartok oldani. Hanem arról, hogy melyikőtöknek kellene lenyugodnia.

Ilyenkor már egyikőtök sincs abban az állapotban, hogy figyelmesen, érdeklődve és nyugodtan beszélgessen. Lehet, hogy nem egyformán, de egyikőtök sem.

Ez azért van, mert a veszekedések gyorsan leszívnak minket mentálisan és fizikailag is. Az a nyugodt, józan állapot, ami ilyenkor egyáltalán elérhető, hamar elfogy.
És mire ezt észre is veszed magadon, addigra a nyugodt, józan állapot már régen elfogyott.
Sokkal korábban, mint gondolnád.

Pont ezért ha akár egy kicsit is észreveszed ezt magadon, akkor már nem kérdés, hogy jobb szünetet tartani. Ilyenkor nem érdemes erőltetni a veszekedés folytatását. Minél tovább tart, annál kisebb az esélye, hogy jóra fordul.

Hogy valójában mi történik ilyenkor, arról → ebben az írásomban olvashatsz. [LINK hamarosan]

„Drágám, folytassuk később, mert…”

Ha veszekedés közben próbálsz nyugodt maradni, de mégis kezd túl sok lenni, mondd neki, hogy folytassátok később. Vagy akkor is, ha azt érzed, hogy az indulatok miatt ebből már úgysem sül ki semmi jó.

Szinte bárhogyan befejezheted a mondatot, ha közben két dologra figyelsz: hogy őszinte legyél, és hogy ne őt okold.
Az őszinteség ne csak arra vonatkozzon, amit mondasz, hanem arra is, ahogy mondod. Ha ilyenkor nem gondolod teljesen őszintén, azt meg lehet hallani. És akkor ez is hasonlóan sülhet el, mint a „Nyugodj már le!”.

A másik pedig az, hogy a mondat ne őt célozza, hanem rólad vagy kettőtökről szóljon.
„… mert úgy érzem, hogy mindketten idegesek vagyunk.”
„… mert kimerültek vagyunk, és úgy érzem, hogy emiatt türelmetlenebbek is.”
„… mert most nem tudok úgy figyelni rád, ahogy szeretnék.”

Amikor ő szeretné abbahagyni

Ha a párod bármi miatt úgy érzi, hogy éppen akkor nem tudja vagy nem akarja folytatni, akkor ne erőltesd. Ha nem mondja ki, akkor is lehetnek ennek jelei, amiket hasznos észrevenni.

Ha veszekedés vagy elhúzódó vita közben hirtelen átmegy egy másik szobába, akkor ne menj utána azért, hogy ugyanúgy folytassátok. Vedd ezt jelnek, hogy most valamin változtatnotok kell.

Utánamehetsz viszont kedvesen, és mondhatod neki, hogy hagyjátok ezt most, csináljatok valami mást helyette: egyetek, nézzetek egy filmet, sétáljatok. Bármit, amivel kicsit regenerálódtok mindketten. Vagy egyszerűen hagyhatod annyiban, amíg magától vissza nem jön. Itt sem lesz olyan útmutató, ami mindenkinél és minden helyzetben működik. A te párodat neked kell ismerned.

Viszont egy dologra érdemes figyelni. Van, aki ezt megtanulja arra használni, hogy kibújjon a kellemetlen beszélgetések alól. A különbség az, hogy utána visszatértek-e rá. Ha tényleg csak szünetre volt szüksége, akkor később magától is felhozza. Ha viszont mindig elintézetlenül marad, akkor nem szünet volt.

Kiről szól a mondat?

„Rohadtul gáz, hogy nem hívtál!”
„Rossz érzés nekem, amikor nem hívsz.”
Te melyiket szoktad használni?

Az első támad, arra pedig automatikusan védekezés jön. Ha jogos, ha nem, ettől a figyelem elterelődik a lényegről.

A második ugyanazt mondja, csak nem róla szól, hanem rólad. Azt pedig nem lehet megcáfolni, hogy te hogyan érzed magad. Ha fontos vagy neki, ezt meg fogja hallani. Amit magadról, az érzéseidről mondasz, azzal nem tud vitatkozni. Amit róla, azzal igen. Sokszor ez lehet a különbség egy órákon át tartó veszekedés és egy fél perces beszélgetés között.

Ez arra is jó példa, hogy mennyire fontos a női kommunikáció a mindennapi apróságokban is.
Hogy pontosan mit jelent ez, arról → ebben az írásunkban részletesebben beszélünk. [LINK hamarosan]

Amíg te a választ keresed

Van ennek egy másik fele is. Nem csak az számít, hogyan mondod, hanem az is, hogyan hallgatod.
Figyeld meg magadon a következő vitánál: ő még beszél, de te eközben már a válaszodat rakod össze fejben. Ez nem igazi figyelés. És ez az egyik oka annak, hogy ugyanaz a vita újra és újra visszatér. Mert így nem jut el hozzád teljesen, amit mondott.

Erre a megoldás egyszerű. Először hallgasd végig, és tényleg figyelj rá, és csak utána kezdd összerakni a választ. Sokszor kiderül, hogy nem is arra készültél válaszolni, amit valójában mondott.

Megcsinálni viszont nehéz ezt egy veszekedés közepén.
Ehhez kell a tudatos jelenlét, a gyakorlás, és persze az, hogy igazán érdekeljen, hogy mit mond neked. Ezt nehéz veszekedés közben elkezdeni. Gyakorolni viszont a hétköznapi beszélgetésekben is lehet.

Ha ő nem mozdul

Sokan mondják a tanácsadás elején, hogy szerették volna a párjukat is bevonni, de valahogy sosem lett belőle semmi.
Vannak olyan helyzetek, amikor az egyikük mindent megtesz azért, hogy megtalálja a megoldást, miközben a párja határozottan kitart amellett, hogy igazából nincs is nagy probléma. Vagy hogy majd megoldódik magától.

A jó hír, hogy ezt elkezdheted egyedül is, akár már ma. Nem kell hozzá, hogy ő is akarja, és nem kell megegyeznetek benne előre.

Ráadásul olyasmit is megtudsz belőle, amit kérdezéssel nem lehet. Arra a kérdésre, hogy „fontos vagyok-e neked”, nehéz lenne mást válaszolni, mint hogy „igen”.

Ha fontos vagy neki, akkor észreveszi, és elindul veled együtt ebbe az irányba.
Ha viszont sem változást, sem próbálkozást nem látsz, akkor azzal is választ kaptál.

Egy rossz napból vagy egy stresszes hétből nem sok derül ki. Abból viszont igen, ha hiába probálkozol, de sosem haladtok semerre.
Ha nem érdekli, amit te szeretnél, akkor nem vagy neki igazán fontos.

Ez ad egy alapot ahhoz, hogy az eltérő vélemények és félreértések beszélgetések maradhassanak, és ne veszekedés legyen belőlük.

Ami kevés párnak sikerül

Nem szükséges az ideális és harmonikus kapcsolathoz, hogy mindig mindenben egyetértsetek. Sőt, fontos része a kapcsolatnak, hogy nem mindig értetek egyet, mert folyamatosan mutatja, hogyan kezelitek a vitákat vagy veszekedéseket.

Ezekben a nehéz helyzetekben látszik igazán, hogy milyenek vagytok egymással, és milyen jövőtök van együtt.

Ha valamiben nagyon nem értetek egyet, nem feltétlenül kell, hogy veszekedéssé váljon.
Lehet ez egy nyugodt beszélgetés is, ahol mindkettőtöket őszintén érdekli a másik nézőpontja is. Amiben figyeltek egymásra, és igazán meg akarjátok érteni egymást.
Ez ritka. De nem szerencse kérdése, hogy kiknél van így.

A körforgás

Sokkal gyakoribb, hogy az ilyen helyzetekből kisebb-nagyobb vita lesz, amiből csak ideiglenes, részleges megoldás születik. Később visszatér a probléma, és ugyanez történik újra. Egészen addig, amíg akkorára nő, hogy az egyikük már nem bírja, hogy nem haladnak sehova. És kifakad, mert úgy érzi, a párját nem érdekli, amit mond.
Ha ez a körforgás elég sokáig tart, akkor végül maradandó tüskét hagy az egyikükben, vagy akár a kapcsolat is rámegy.

Ha olyan problémát találtatok, amit meg kell beszélnetek és meg kell oldanotok, akkor azt nem szabad félvállról venni. A felszínes kezelés működhet ragtapaszként rövid távon, de a valódi gyógyuláshoz a komolyabb sebeket rendesen el kell látni.

Praktikus tanács

Amikor túl gyorsan történik minden

Lehet, hogy leírva mindez egyszerűnek hangzik. Hogy figyelj magadra, hogy maradj nyugodt, hogy hallgasd végig, hogy ne őt okold, és hogy koncentrálj arra, ami igazán számít.
Aztán jön a következő veszekedés, és ugyanúgy elkap a gépszíj.

Nem azért, mert nem próbáltad meg, hanem mert túl gyorsan történik minden. Mire ezt mindet megcsinálnád, addigra már nem is vagy a legjobb formádban.

Sokkal több időd van, mint gondolnád

Aközött, amit hallasz tőle, és amikor válaszolsz rá, csak egy pillanat van. Sokszor olyan rövid, hogy észre sem veszed. Mintha nem is lenne választásod: jön a mondat, te pedig már mondod is a választ.

Itt jön képbe a meditálás, ami meglepően sokat segít. Csak nem az, amit a média és a rezgésemelős-karmaoldó oldalak és cikkek csináltak belőle. Első lépésként felejtsd el, amit azoktól hallottál róla.

Ahelyett, hogy úgy éreznéd, túl gyorsan történik minden, egyre több időd lesz összerakni a válaszodat. Nem azért, mert kitágul körülötted a téridő, vagy hasonló. De ugyanannyi idő alatt több időd lesz.

Az változik meg, hogy neked mi fér bele abba az egyetlen pillanatba.
Nem kell hozzá tanfolyam vagy bármi különleges. És nem is kell hozzá több ezer órát meditálnod. Az, hogy ugyanabba a másodpercbe mennyit tudsz kényelmesen és átgondoltan beletenni, könnyen a sokszorosára nőhet.

Nem csak azt hallod, hogy mit mondott, hanem azt is, hogyan mondta. És hogy miért mondhatta éppen azt, éppen úgy. Közben pedig azt is könnyebb fejben tartanod, hogy mi is a célotok, és hogy miért alakult ki a veszekedés. Így a beszólás helyett valami olyat mondasz, ami nem eltávolít, hanem közelebb visz titeket egymáshoz. Nem fogod azt sem érezni, hogy azonnal mondanod kell valamit. Kívülről az fog látszani, hogy nyugodtabb vagy, és hogy igazán figyelsz arra, amit mond.

Már napi 15 perc is érezhető eredményt hoz néhány hét alatt. És hogy mennyit lehet ebből kihozni, abban pedig a határ a csillagos ég.

Ha belevágtál, de mégsem érzed a változást, akkor keress meg, és segítek megtalálni, mi lehet a baj.