Tényleg nárcisztikus a férfiak többsége?!
Gyakran jön szembe velünk ez. Sőt, néha olyan érzés, hogy a csapból is ez folyik.
Miért olyan népszerű ez manapság?
Csak szimplán azért, mert igaz, vagy esetleg valami más oka van?
Sok esetben az is látszik, hogy a szó jelentése is kezd elveszni…
- túlzott önértékelés, felsőbbrendűség, arrogancia
- empátia hiánya, mások érzéseinek figyelmen kívül hagyása
- állandó igény mások csodálatára
- manipuláció, kapcsolatok kihasználása
- tartós és rugalmatlan viselkedés
- társas kapcsolatok súlyos zavara
- kulturálisan elfogadhatatlan viselkedés
Tényleg ezt gondoljuk a férfiakról?
Ez a személyiségzavar a görög mitológiai Narcissus-ról kapta a nevét. Sigmund Freud, neurológus és pszichiáter volt az első, aki tudományos értelemben kezdte használni.
Úgy gondolta, Narcissus mítosza, aki beleszeretett a saját tükörképébe, egy találó, erőteljes szimbólum arra, amikor valaki túlságosan önszerető, és hiányzik belőle az empátia.
Szimbolikusan remekül működött, de a részletek nem voltak fontosak számára.
Narcissus gyönyörű ifjú volt, mindenki, aki meglátta, azonnal beleszeretett. Őt viszont nem érdekelte egyikőjük sem, kivétel nélkül mindenkit hidegen visszautasított. Egy délután, miközben szarvasra vadászott, a szépsége feltűnt egy nimfának.
Szerelem volt első látásra, Echo azonnal belezúgott és a megszállottja lett. Követte az erdőben egy darabig, kivárta a megfelelő pillanatot, és felkészült, hogy lelkesen a karjaiba vesse magát.
Rosszul sült el. Echo-t annyira megviselte a sértő, tapintatlan visszautasítás, hogy a szívfájdalomtól teljesen elenyészett, amíg végül semmi nem maradt belőle, csak a hangja.
Az istenek úgy döntöttek, hogy Narcissus büntetést érdemel. Gőgös, arrogáns és az empátia teljes hiánya azok felé, akik szeretik, szerelmesek belé. Azzal átkozták meg, hogy azonnal beleszeretett a saját tükörképébe. Annyira elbűvölte és a megszállottja lett a képmásának, hogy ezután képtelen volt elszakadni tőle, akár egy percre is. A hátralévő élete azzal telt, hogy egész nap csak bámulta a tükörképét a vízparton.
Szerinted igazságos volt a büntetés, vagy az is a probléma része volt, hogy Echo nem tudott továbblépni a visszautasítás után?
A felsorolt tulajdonságok nem illenek a legtöbb férfire.
Sok posztot, kommentet, videót látunk, amiben ismételgetik, hogy a párjuk, férjük, sőt, a férfiak úgy általában nárcisztikusak.
Kétségtelen, hogy az említett férfiak nem tökéletesek, ahogy senki sem. De ha ezzel skatulyázzák be őket, az semmi hasznosra nem vezet. A kapcsolatuk nem lesz jobb tőle, és nem is tanulnak a férfiak viselkedéséről. A férfi pedig ennek hallatán jó eséllyel el is fog zárkózni.
De ha nem nárcisztikus, akkor mi?
Miből fakad a probléma?
A férfiak nem értik a nőket, a nők nem találnak magyarázatot a férfiak viselkedésére.
A nők gyakran azt gondolják, abból indulnak ki, hogy a férfi ugyanúgy működik, ahogy ők.
Emiatt mindenféle oldalról próbálják megmagyarázni a problémát, a viselkedésüket, de ez ritkán jár sikerrel… Ez azért van, mert az ötletek abból indulnak ki, hogy a saját, női viselkedésüket veszik alapul. Mivel nem értik a viselkedést, különféle elméleteket és szakkifejezéseket gyártanak a férfiak viselkedésére, pedig a probléma közel sem ennyire bonyolult.
Az igazság az, hogy a férfiak és a nők nagyon különbözők. Nagyon!
Most belegondolva ez egyértelműnek tűnik, ugye?
Mert ezt mindannyiunk megtapasztalta már, rengetegszer, akár nap mint nap.
Mi a megoldás?
Vannak nárcisztikus férfiak, de a legtöbb nem az. Rájuk tenni ezt a címkét egyszerű, divatos reakció ma, de ezzel senki nem jut előrébb. Nem érdemes ezzel „diagnosztizálni” őket, csak azért, mert nem találunk magyarázatot valamilyen viselkedésére.
Legtöbbször, ők férfiak eközben szintén próbálják megérteni a nőket, és nekik is nehéz. Nem ellenfelek, pont az ellenkezője, tökéletesen kiegészítik egymást. Mindkét fél azon dolgozik, hogy jobban megértse a másikat, és persze saját magát is.
De ha tényleg nárcisztikus?
Ha mégis olyannal találod magad párkapcsolatban, akire igaz a leírás, akkor érdemes Echo karakterén is elmerengeni.
Echo egy hegyi nimfa volt, aki a szépségéről és az elbűvülő, gyönyörű hangjáról volt híres.
Imádott beszélgetni, történeteket mesélni, és mindezt olyan szellemsen, bájosan tette, hogy bárkit le tudott venni a lábáról. Zeusz, mint tudjuk, nem arról nem volt híres, hogy ellen tudott állni a női szépségnek. Ez alól Echo sem volt kivétel, gyakran kiszökött hozzá is az erdőbe.
Héra gyanakodott, de amikor lehetősége lett volna lepleznie Zeusz-t, Echo segített falazni neki a romantikus kalandok alatt.
Minden ilyen alkalommal elkezdett beszélgetni Hérával, izgalmas történeket mesélt neki, és a bűbájával sikerült feltartania pont elég ideig.
Végül egy napon Hérának összeállt a kép, hirtelen átlátott a trükkön, és nagyon mérges lett, amiért megint átverték.
Szokás szerint Zeusz-t nem tudta megbüntetni, ezért Echo-n vezette le a dühét.
Az átokkal azt vette el tőle, amivel őt kijátszotta. Echo soha többé nem kezdhetett beszélgetést. Nem mondhatta ki a saját gondolatait sem, csak a másoktól hallott utolsó szavakat ismételhette. Erről kapta a nevét is: echo – magyarra lefordítva visszhang.
Narcissus és Echo találkozásánál átugrottunk egy fontos részleten.
Echo beszélgetni szeretett volna vele, igazán meg akarta őt ismerni, nem pedig csak szó nélkül követni.
Minél tovább nézte, annál inkább vágyott erre, de Héra átka megakadályozta ebben. Ki akarta mutatni az érzéseit, de akármennyire próbálta, végül csak Narcissus utolsó szavait tudta ismételgetni. Echo ezután összetörve, egyedül bolyongott az erdőben, és csak ismételgetni tudta az utolsó hallott szavakat.
